Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Wild Ádámné

nem jelenkezett többet. Amikor jöttek kérdezni, hogy hol van, édesanyám azt mondta, hogy elment nyugatra. Azt mondta a rendőr: „Na végre megjött az esze!" így akkor többet nem zaklatták. „Negyvenhétben", amikor a felvidékiek jöttek, akkor minket is kitettek a házból. Adtak egy lakást az anyósoméknál. Kaptunk egy szoba-konyhát, de hát mindjárt eltökéltük, hogy nem maradunk ott a faluban. Nem nézzük azt, hogy a házunkban más lakjon, meg hogy a földünket más használja. Nem is volt megélhetési lehetőség. Akkor eljöttünk. Kerestünk magyar vidéken helyet. így jöttünk Hegyszentmártonba. Fülöp Árpád adott nekünk lakást és harmados földeket. Harmadába műveltük a földjét. Sokat dolgoztunk, nagyon sokat. Négy év múlva megint össze tudtunk annyi pénzt szerezni, hogy 12 000 forintért vettünk egy régi rossz házat. Egy kicsit kipofoztuk. Megint jószágra tettünk szert, földet is vettünk. Éjjel-nappal dolgoztunk. Megint lett mindenünk. Akkor jött a tsz. A föld megint odament, a jószág odament! Megint nem volt semmink. Még azt szeretném elmondani, amikor ide jöttünk Hegyszentmártonba, a lányom 5-6 éves volt. Megfigyelte, hogy egy fecskefészekből a verebek hogyan verték ki a fecskéket és hogyan foglalták cl a helyet. Akkor azt mondta: „Ugye Anyukám, ezek a verebek a fecskéknek a telepesei?" Látod, minket is kizavartak a házból és mások mentek bele! „Ezek a verebek is éppen úgy tették. Kizavarták a fecskéket és ők telepedtek be a házba" (nevet). Amikor aztán tudtunk egy házat venni, igaz nagyon rossz volt, amikor a szomszéd faluban esett, akkor itt már beázott a tető. Akkor azt mondta a lányom: „Ugye Anyukám, most már nem vagyunk olyan szegények, most már van házunk!" Sokszor volt úgy Babarcon, hogy most telepítenek ki, ekkor jönnek, akkor jönnek! Össze volt csomagolva minden, már a pajtában aludtunk. De mindig eltolták (az időpontot), mert eleinte nyugatra ment a kitelepítés és a nyugatiak akkor nem fogadták el a népet és le volt állítva egy darabig. Akkor már a házból kint voltunk. Szüleim akkor már itt laktak, én meg az anyósomnál voltam. Minket nem érintett (a kitelepítés). A faluba egyszer csak minden értesítés nélkül jöttek és minden háztól akit vinni akartak, odament egy-két rendőr, olyan karszalagos rendőr és gyerünk! Összecsomagolni és egy órán belül el kell hagyni a házat! Az állomásra és elvisznek! Az anyósom nagyon megijedt, meg a sógorom és a sógornőm is. Mindegyik elmenekült. En a szalmába vágtam ott is egy lukat és abba bújtam bele. Ott voltam egész nap étlen szomjan. A szomszédban Kramer Márton nevezetű, aki a falunak a bírója volt, gazdagok