Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Wild Ádámné

WILD ÁDÁMNÉ (Babarc, 1920) Német nemzetiségű családban htb. Férje magyar katonaként esett el. A szlovákiai magyarok betelepítésekor szenvedett elkobzást. Magyar faluba húzódott és talált új egzisztenciát. Felv.: Hegyszentmárton, 1986 Mindjárt az oroszok bejövetele után jöttek a karszalagos rendőrök. Én csak azt mondom, hogy ezek olyan suszterlegények, meg bányászok voltak, a népnek a söpredéke. Fölcsaptak rendőrnek és hát mindent ami tetszett nekik, elvittek. Állítólag az oroszoknak, de nem hiszem, mert az oroszok maguk jöttek és vitték ami kellett nekik. A bortól kezdve a tehénig, meg a disznóig mindent, ami kellett. Hát megérti az ember, háború volt, de hát akkor már mindjárt mondták, hogy na most itt az ideje, most lesz a kitelepítés. Mindjárt összeírták, hogy ki lesz kitelepítve. Kezdték hamarosan, hát egy év múlva. Mindent elkoboztak, a földet elvették, a jószágokat elvették. Sokakat ki is tettek a házukból. Minket még nem, hanem „negyvenhétben", amikor a felvidékiek lettek idetelepítve. Akkor tettek ki minket a házból. Egy kenyeret volt szabad elvinni. Előtte való nap sütöttem. Öt kenyeret, jól emlékszem. Még a pincébe volt, de csak egyet hoztam el. Még csak egy széket sem volt szabad elhozni. Na de hát azért nem ért minket egészen készületlenül. Sokat eldugtunk. Azt csináltuk, hogy a szalmakazalban, ami a kertben volt, egy kis lukat vágtunk. Kiszedtünk egy nagy üreget és abba sok minden félét beledugtunk. Volt egy új kocsink. Darabokban én vittem fel a szalmakazal tetejére és takartam le szalmával (nevet). Gondoltuk, ha nem leszünk a házba, ide a kertbe csak vissza járhatunk és elhozhatunk egyet-mást. Varrógépet, meg ilyesféléket, ami értékesebb, azt mind oda vittem föl. Letakartam szalmával. Mielőtt az oroszok jöttek, sokan menekültek. Németországba. De azután vissza is jöttek megint. Táborokba vitték őket. Édesapámat azért mert vezető volt, volksbund vezető, elvitték és internálták. Több mint egy évig volt táborban. Mohácson, aztán Pécsre vitték. Nagyon kevés ennivalót kaptak. Mohácsra csak tudtunk neki mindig vinni, de Pécsre nehéz volt. Még mindig két mankóval járt. A pécsi orvos, aki műtötte a lábát, annak édesanyám vitt mindenféle dolgot, hogy kérje édesapámat a kórházba. Akkor kórházba került, ahol elég sokáig volt. Egyszer fogta magát és hazajött. Nem kereste utána senki. Később mégis, itthon lehet, de minden héten jelentezzen a rendőrségen. Még mindig meg van a papír arról, hogy ő jelentkezett. Dátum szerint, hogy aláírta a rendőr őrs, hogy hát jelentkezett. Egyszer csak fogta magát és