Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Kohlmann Ferenc

nekünk egy kis ennivalót. (Nevet) Jöttek a telepesek, a Somogyvári, a Szabó Jóska, meg ezek. Jöttek végig a padláson. Hallottuk őket. Azt mondta: Hát itt nincs semmi már, össze lehet seperni a zabot. Hát ezek mindent elvittek. Mi számítottunk arra, hogy minket is elvihetnek, mert a többi községből hallatszott a híre. Mindent elpasszoltunk. Csak egy tehén, meg egy borjú maradt. Semmi más. A két lovat, a többi tehenei, meg mindent, disznókat elvittünk Kéméndrc, a nagybácsihoz. Peterdre, meg Herendre, meg minden felé. Nem rokonokhoz, hanem teljesen idegenekhez, magyarokhoz vittük. Tisztességesen vissza is kaptuk az egészet. Az apósom Kernenden volt a nagybácsinál. A répa itt volt még, az összes kukorica, húsz hold földnek a terméke. Itt-ott még azért valamit meg tudtunk menteni. A jószágaink Kernenden voltak. Volt egy hold szőlőnk is, amiről 35 hektó bor lefolyt. De ott nem tudta az ember hogy cukrot is kell hozzátenni, vagy vizet, vagy valamit. A nagytótfalusi hegyen feküdt. Mondtuk a bizottságnak, hogy én permetezem egész évben, akkor azt mondták, hogy a fele a magáé. Tíz íz volt, ebből öt lett az enyém. Probléma volt a hazaszállítása, mert nem volt fogat, edény. Négy íznyit leszedtünk, egyet pedig, mert jött a bizottság, még elvettek. A fölvidékiek kaptak hatot. Az volt a legérdekesebb, hogy a nagyszüleim mindenáron ki akartak menni Németroszágba és reggel öttől ott kint voltak a csomagjukkal és nem vitték el őket. Gazdasági hátterük nem volt. Ezeket az embereket Kelet-Németországba vitték. Többnyire hazajöttek. Gyalog. De nem harminc évesek, hanem hatvanévesek. Itt az öreg Oberlitter Sebestyén bácsi, a Harsányiék, Schlotték meg mások. Kisgyerekekkel, öt éves gyerekekkel jöttek haza. Nekiálltak ennek a nagy útnak. Elfogták őket az osztrákok. Visszadobták őket. Megint visszatértek. Felszálltak a buszba. Nem volt nekik pénzük. Akkor megint ki akarták őket dobni. Már másodszor. Akkor a kalauz mondta, hogy maradjanak, ő fizeti nekik az útiköltséget. Amit utánna ezek a szegények elmeséltek, hogyan és miképpen jártak, szóval a honvágy. Az Oberlitter Sebestyén bácsi biztosan volt 60-62 éves. Alig tudott menni jóformán, de vállalta azt, hogy hazajöjjön. Szerencsésen hazajöttek. Jóformán mindenki hazajött. Talán a Szeiplék maradtak, meg az első szomszédunk. Ők már 70 év körül voltak és nem tudtak útnak indulni. Ők kintmaradtak és el is haltak már. Talán ha három család van az NDK-ban, a többiek átmentek az NSZK-ba. Annak idején még át tudtak szökni. Mi alapján válogatták ki a kitelepítendőket? Ez a másik fórumhoz tartozott, mi nem tudtunk beleszólni! Nem tud-