Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Kohlmann Ferenc

tunk ebbe belelátni, nem tudtunk semmit az ég világon! Nem tudom ta­lán a pártbizottság, vagy a kommunista párt, vagy kinek a... Számított, hogy milyen érzelmű volt az akit elvittek? Részben a vagyon számított! Inkább az, hogy szóval... A Fölvidékiek talán utoljára jöttek erre a vidékre. A másik megyékbe talán már előbb. Hallatszott, hogy gazdasági háttér kell nekik. Jobb gazdasági épület. Azt nem mondanám, hogy jószágot is kívántak, mert jószágot hoztak ma­gukkal. A szükséges gépek és jószágok megvoltak nekik. A magyar ér­zelműeknek voltak a legjobb épületeik, meg a legjobb gazdaságai és eze­ket szórták ki mind. Egytől-egyig. Itt nem maradt senki az ég világon a sajátjában. Kik voltak a volksbund tagok? Pontosan olyan németek vol­tak, mint a többiek! Volt közöttük a leggazdagabból, meg a legszegé­nyebből is. Itt a legtöbb földdel rendelkezőnek csak 30-35 holdja volt. Azok maradtak talán bennt a házukban, ahol a gazdaság meg a ház a gyerek nevére volt átírva. Azért maradtak bennt a saját házukban. Mi is megpróbáltuk ezt, de már későn. A feleségemnek magyar anyanyelve volt, talán meg lehetett volna menteni a házat. Dehát ő is német! Német, de a népszámláláskor nem az számított, hogy ki a német, ki a magyar, ki a horvát. Beadta az asszony, hogy magyar anyanyelvű, meg magyar nem­zetiségű! Ha annak idején Siklóson beadom és apám is, hogy magyar anyanyelvű, akkor kész! Ha beírják az igazolványba, hogy magyar anya­nyelvű, akkor nincs probléma. Azért olykor hazudni is szabad, nem? Ez lett volna annak idején az embernek a haszna. A kitelepítés után hogyan zajlott az életük? A pincelakásban húzódtunk meg és gazdálkodtunk az öt hold földön. Béreltünk még tíz holdat. A megélhetéshez kevés volt. Akkor már há­rom gyerekünk volt. Ott húztuk ki öt évig, majd a faluban béreltünk egy lakást, egy négyszoba-konyhás lakást, a Deák Rókus-féle házban. Ők el­menekültek. Üres volt a lakás, akkor azt a tanács odaadta nekünk. Gya­rapodtunk.Őszintén megmondom, jó kis gazdaságunk volt. Tenyész­állatokkal foglalkoztunk. Voltak tenyészbikáink. Édesapám vak volt, az etetést, meg ezeket a dolgokat a kifinomult érzékszerveivel el tudta vé­gezni, én meg kint a mezőn dolgoztam többnyire, etetni, szalmát hozni. Mindenáron be akartak vinni a tsz-be, nagy szervezés volt a lsz-el kap­csolatosan. Az első hullámban a betelepültek mentek be, akik a mező­gazdasággal nem tudtak foglalkozni. Akkor volt az a „virágzó" mezőgaz­daság. Ha az ember kiment a szőlőhegyre, akkor egészen Pécsig tiszta sárga volt a mező. Tudja mi az a sárga? A vadrepce! Az első tsz 1949-ben alakult meg. A visszamaradt, visszajött svábság a telepesnél kapott egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom