Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Kohlmann Ferenc

Úgy 20% körül, a többiek itt maradtak. A megélhetés probléma volt annak idején. A földreform részben már megtörtént. Itt figyelembe vették, hogy ki volt magyar érzelmű és ki nem. A volksbundistáknak már nem volt földjük, gazdaságuk, házuk. A miénk 1946-ban még meg volt. 1948-ban vették el vagyonkorlátozás jogcímen. A Tárnék jöttek ide a Felvidékről. Mi egy kis pincelakásba költöztünk. Nem tudom, hogy hányan települhettek ki önkéntesen annakidején. Ötven százaléka a falunak. Miért menekültek el ennyire sokan erről a vidékről? Nagyon nagy volt az ellentét. A másik része pedig az volt, ahogy édesanyámtól értesültem, hogy annak idején itt volt egy katonatiszt elszállásolva nálunk. Német katonatiszt. Nagyon jó beszélő viszonyban volt a szüleimmel, mindig kérdezte, hogy hol vagyok én. Közvetlenül a front előtt volt. Mondta nekik, a szüleimnek, hogy menjek ki Németországba, mert ha az oroszok ide jönnek akkor ez az udvar, ez a ház, meg a föld úgysem marad meg. Ezeknek már egy problémájuk volt, hogy volksbundisták voltak, a másik része pedig az, hogy úgyse fog megmaradni az udvar, meg a ház, meg a többi. Azért mentek ezek el és többnyire azért is mert vagy a fiúk, vagy a vőjük, szóval valakijük katona volt. Önként vagy úgy cipelték el őket. Először az önkéntesek mentek ki, utána jöttek a MUSZ-ok és utánuk egészen későn az öregebbeket az 50-60 éveseket is besorozták. Volt itt valami nagyobb német alakulat? Csak átvonulóban. Néhány napig voltak itt. Ők mondták az embereknek, de ők érezték is a „büdösét", hogy probléma lesz. A vagyonkorlátozás abban is megnyilvánult, hogy tíz hold föld lehetett. Egy hold szőlő az ötszöröse volt a szántónak. így egy hold szőlőt, öt hold földet és egy kis pincelakást adtak nekünk. Abból próbáltunk élni. A kitelepítéskor hogyan nézett ki a falu ? 1947. augusztus 28-án történt. Feleségem reggel kiment, látta, hogy szemben az utcán rendőr áll és egy teherkocsi. Ez nem lehetett más, mint a kitelepítés, gondolta. Valyon kit visznek? Visznek mindenkit, vagy csak a volksbundistákat? A kertek alatt elment a harmadik szomszédhoz, ő sem volt volksbundista. Fölnézett, ott is volt rendőr és pakoltak. Gyorsan hazajött és mondta, hogy itt mindenkit visznek. Gyerünk! anyósom, apósom toronyiránt föl Peterdre, itt hagytak csapot-papot, mindenkit. Mi meg ide az első szomszédba mentünk a szénapadlásra. Három napig a szénapadláson voltunk! Körülépítettük magunkat a szénával és ott voltunk. Ez az asszony, aki most éppen itt volt, ő hozott