Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Szabó Endréné

Szabó Endréné Kardos Cecília (Taksonyfalva, 1914) Tanítónő. A Szudétákba internálták ahonnan megszökött és illegálisan átlépte a magyar határt. Felvétel: Sásd, 1981. 9. 11. Az első megrázkódtatás az volt, amikor elkezdett a nép beszélni, hogy háború lesz. Az volt a legrosszabb, hogy elterjedt az a balhiedelem, hogy akik most annyira örültek, hogy visszacsatolták Magyarországhoz ezt a szintiszta magyar területet, visszajöhetnek a csehek és mindenkinek baja történik, aki magyarnak vallotta magát. Nem is váratott magára sokáig. Amikor megkezdődött az első katonabehívás, a falu népe forrongásba, lázba jött és hajtogatták, hogy valóra válnak a jóslatok, hogy még innen kell hogy elmenjünk. Ez a terület, ez a vidék nem marad meg számunkra. Persze aki hitt à magyarságában, aki hitte, hogy ezen a földön szüle­tett, itt élni és halni fog (sírva),... Bizony be is következett 1945 után a kitelepítés. Családi állapotomról annyit, hogy 1940-ben férjhez mentem, a férjem vasutas családból származott, négyen voltak testvérek. Magyar anyanyel­vűek voltak. De mivel katonaköteles volt, 1941-ben be is hívták katoná­nak. Közben két fiam született. Nem akartam szüleimtől, szülőfalumtól olyan messze maradni. Vártam a második gyermekemet. Visszapályáz­tam Taksonyfalva közelébe. Vudiban kaptam állást, szintén állami isko­lában. Ennél az iskolánál négyen voltunk pedagógusok. Két szlovák nyelvű tanító tökéletes magyar képesítéssel bírt és ketten voltunk ma­gyar nyelvű tanítók. A szlovákok és a magyar nyelvű lakosság között eb­ben az időben egyáltalán nem volt összetűzés, nem volt vita. Sem vallási, sem nyelvi összetűzések, sem hazafias érzésekből fakadó veszekedések nem voltak. A két nép nagyon jól megfért egymás mellett. A magyar nyelvű iskolában nem volt kötelező többet szlovák órát tar­tani, de a szlovák nyelvű iskolában, a szlovák tagozaton magyar órák vol­tak. Ez nem volt nehézség, mert a gyerekek hébe hóba beszéltek egymás­sal. A szlovák gyerekek magyarul is tudtak. De mégis beadták őket szlo­vák iskolába, hogy el ne felejtsék a nyelvüket. Én alsó tagozatban taní­tottam. Látogatókat kaptunk, elég gyakran, mert a közelünkben volt a tanfelügyelőség. Vigyáztak a pedagógiai munkára. A tanítás 1944. márciusáig majdnem zavartalanul folyt, amikor meg­történt a német megszállás. Mivel én úgy jártam tanítani, hogy minden nap Galántán át kellett vonulnom, a vasúti sínek fölötti hídon, ezért minden nap láttam, hogy az állomás tele van vagonokkal. Az egyikben

Next

/
Oldalképek
Tartalom