Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Bányász István

Korábban az összes könyvelési papírjaim magyarul voltak írva. A kérvényt magyarul írtam. Nem úgy mint most!Most már nem lehet. Feleség: Amikor újra visszajöttek a csehek, vagyis a szlovákok, akkor már nem lehetett, akkor már nem volt Bányász István hanem Stefán Bányász. Még a nevet is megváltoztatták! Az én nevenben a „ny" és az „sz" betűket szlovákul kellett kiírni, amit tulajdonképpen nem lett volna szabad. Helyettük fl-t ami ny-t jelent és „s" betűt, melyet „sz"-nek ejtenek. Később rájöttek, hogy ezt nem szabad, akkor mégegyszer át kellett festeni a táblát. Munkát kapót? Kaptam. Az iparban nem ment át, hogy mindenki szlovákul, vagy magyarul beszéljen. Az iparban és a kereskedelemben, amit tudtam szlovákul beszéltem És ebből a szakmából kevés volt ott is! Úgy mint ahogy itt is kevés van. A kitelepítés ellen lehetett valahol fellebezni? Azt én nem tudom, mert én a hatóságokkal nem próbálkoztam. Egyszer behívattak egy irodába, hogy „reszlovakizáljak". Merthogy én tudok szlovákul, amit még nem tudok, azt majd megtanulom. Bementem, magyarul beszéltem velük. Tudott ő (a tisztviselő) magyarul is. Azt mondta nekem, miért nem beszélek szlovákul. Mondtam, hogy mert nem tudok. Megérteni megértem? Meg! Akkor beszéljen szlovákul. Nem tudok!Akkor ki lesz teleptíve! Mondtam hogy ott is emberek vannak. Ott is tudok én dolgozni! Aki dolgozni akar, az itt épúgy megél, mint ott. Hát aztán ki is telepítettek. Feleség: A két fiam szlovák iskolába járt, mert elhelyezkedni nem tudott volna, ha nem tanul. Az első évben nem is volt magyar iskola. Az öregebbik fiam katona is volt, úgy hogy nem akaraták őt elengedni. Mi azt mondtuk, hogyha mi magyarok vagyunk, akkor a fiaink is magyarok. Akkor azok is jöjjenek át! Nem akartunk addig átjönni, amig azokat el nem engedték. A kisebbiket azt igen, csak az öregebbiket nem. Az maradjon ott, mert a cseheknél volt ott fönt katona. Jól beszélt csehül, nem akarták elengedni.De a végén azt mondtam, hogy addig nem jövünk át, amíg a fiút át nem engedik, mert ha én magyar vagyok, meg a férjem is, akkor legyen magyar a fiam is!Akkor mindannyian magyarok vagyunk. Na aztán ideengedték. Együtt jöttünk át. Hová kerültek? Feleség:: Itt Pécsett nem tudtak bennünket elhelyezni és így aztán Nagyárpádra kerültünk és 18 évig ott voltunk.