Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

szinte Negyed községből települt ide. Cementáru gyártással foglalkozott odahaza, de közben egy kis földje is volt és azon gazdálkodott. Itt akkor nem folytathatta, mert őt is piszkálták már emiatt. Kuláknak akarták nyilvánítani. Ő ragaszkodott ahhoz az új házhoz, mert az új ház volt. Ő eredetileg is azt akarta, ő elmegy oda. Előzőleg, amikor ezt megkapta, akkor a két vőjével együtt tudta csak megkapni. Neki nem adták volna, mert ez nagy ház volt. Mind a két vője itt lakott. Azután meg mind a két vő kapott külön-külön. Egyedül maradtak. Amikor mi jöttünk, akkor megcseréltünk vele. Elég rossz állapotban volt ez a lakás. Megcseréltünk vele. Ő oda ment, mi meg ide kerültünk. Az akkor községi bíró Abay György volt, amikor a mi felubelieinket idetelepítették. Én bíróként nem, csak bólyi lakosként ismertem meg. Később apámnak jó barátja lett. Egy baráti kör alakult ki, nem csak az Abay, hanem több őslakos, 20-25 személy között, akik együtt jártak el hétvégén a pincesorra. Hol az egyik, hol a másik tulajdonosnál tartottak esti beszélgetéseket. Elpoharazgattak mellette. Úgy hallottam a többiektől, akik előbb érkeztek egy évvel ide, mint mi, hogy díszkaput állítottak, amikor a községbe megérkeztek. Gondolom ezt a bíró és az akkori vezetés parancsára történt. Incidensről nem hallottunk semmit. Nem is hiszem, hogy történt volna ilyesmi, hiszen minden ember meggondolta és tudta, hogy tulajdonképpen mi történik. Ezek az emberek, akik onnét idejöttek éppen olyan szerencsétlenek voltak, mint azok, akik itt ugyanabba a sorsba jutottak. Kitelepítés stb. Volt még egy másik betelepített nép is, akiket az Alföldről hoztak ide. Cselédként dolgoztak ott az uradalomban. A volt tsz elnökünk, Szabó Mátyás és mások kezdeményezésére jöttek ezek az emberek erre felé. Hogy egészen biztos volt-e, hogy ő kérte ezeket rá, azt én nem állítom, de valószínű, hogy ő is bele kapcsolódott ebbe a dologba, hogy ezek az emberek ide kerüljenek. Merthogy a lehetőség adva volt nekik. Ök is már itt voltak akkor, amikor a mieink ide lettek telepítve. A negyediek. Ők talán már 1945-ben idekerültek. Hogy akkor mik történtek, hogyan történt, arról nagyon keveset lehet hallani, és ha hallott is valamit az ember, ez nem egészen biztos, hogy pontosan úgy zajlott le, mint ahogyan azt az emberektől hallottuk. Mindenesetre elképzelhető, hogy olyan dolgok is előfordultak, mint amit elmeséltek, hogy volt húsz-harminc, vagy ötven darab hízó is egyegy udvarba és hát ezeket gyorsan elárusították, elfogyasztották, vagy mit tudom én hogyan történt ez az egész dolog. Hogy igaz volt, vagy nem, én ezt nem tudom állítani.