Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Petrovics Lajos

a szemünket érte volna. Tudtuk, hogy mit jelent! Hogy a ládákat szögezik le, ezek a szegény emberek, ezek a szegény magyarok. Kerülnek be a vagonokba és viszik őket föl Csehországba. Már akkor tudtuk mi ezt, akiket nem érintett még ez a dolog. Mínusz husz fok felett volt a hőmérséklet. Olyan hideg volt, hogy a gépkocsi ahogy ment az úton, szinte lehetett hallani a gumi siklását ahogy a jégen ment. Ebben a rettenetes hidegben hurcolták őket ki a vasútállomásra és rakták marhavagonokba és vitték föl őket Csehországba. Akkor még Csehszlovákiában nem a szocialista kormány volt uralmon, még akkor Benesék voltak. Ezért még a nagybirtokok is fönnálltak és az otthagyott német vagyont ezek kaparintották meg. Legalábbis igy tudom, hogy igy volt, ahogy ezek elbeszélték, amikor hazajöttek. Ott akarták dolgoztatni ezeket a magyarokat, akiket oda deportáltak. Munkaerő nem volt, ezzel akarták pótolni. Ez volt az egyik cél, gondolom a másik meg az, hogy bekeverik a népet, mert a mieinket elvitték és helyettük ki volt adva Szlovákiában, hogy aki akar jelentkezzen önként ezeknek a helyébe. A házat, a lovat mindent megkap, úgy ahogy van, és akkor ott gazdálkodhat annak a vagyonával tovább. A község már akkor be lett volna terelve. Ez lett volna a két főcél. Mit tudott mást tenni az a nép, amelyik nem volt érintve, akiket nem deportáltak, hogy meleg tejet, meleg ételt készített és kivitt oda ezeknek a szerencsétleneknek és amennyiben a csendőrnek, vagy a katonának olyan jó szíve volt és megengedte, hogy oda mehessen a vagonhoz és beadja nekik ezt a meleg ételt, hogy ne fázzanak, legalább egy kicsit melegítse át őket ez az étel. Na megtörtént, lezajlott, elvitték őket. Később írtak ezek az emberek onnan. Voltak akik megszöktek. Nehéz volt, mert akinek családja volt, az nem tudott megszökni. Aki egyedül volt, az könnyen meglógott. Sikerült neki az állomáson ugy a vonatra fölszállni, hogy nem vették észre, nem igazolták, hazajött, ilyen is volt. De a családosok, szegények, nem tudtak megszökni, ők ottmaradtak.Közben jött egy pár család a helyükbe, szlovákok, akikről az előbb is beszéltem, ezek elfoglalták a házaikat, a vagyonkájukat és kezdtek ottan dolgozgatni. Ez az igazgató-tanitó mindig mondta nekünk,na majd meglássák Lajos bácsi - így mondta az apámnak - ezek az emberek, akik puttonyba hordták a trágyát a kis területükre majd itt ezen a jó helyen megmutatják, hogyan kell gazdálkodni. Hát sajnos megmutatták, mert egy-két év múlva mind elszöktek onnét és elmentek vissza a hazájukba. Ugy gondolták, hogy őnekik ott a szülőfalujuk, gondolom, hogy talán az az érzés is vitte őket, annak dacára, hogy látták, hogy a falu ki lesz teleptíve. Tehát nem kellett attól fél-