Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

Batthyány önkéntes örökváltság-szerződéseit Táncsics kezdetben lelkesen propagálta. A Népkönyvben azonban már más alternatívákat emlegetett. Egyéni megállapodásokról, egyes esetekben váltságdíj elengedéséről beszélt. A következő országgyűléstől, melyen Batthyánynak is fontos szerepet szánt, már a váltságdíj nélküli felszabadítást követelte. A brodi bujdosása idején írt Nép szava Isten szava című művében Táncsics már határozottan követelte a váltságdíj nélküli, kötelező felszabadítást. Műve kiadását Kossuthra bízta. A mű kéziratos formában terjedt. Batthyány Kázmér a váltságdíj nélküli örökváltságot elfogadhatatlannak tartotta, ebben a kérdésben tehát útjaik elváltak. Táncsics radikális nézeteinek hatása később, 1848 nyarán a dunántúli parasztmozgalmakban, elsősorban az örökváltság-szerződést kötött Batthyány-birtokokon jelentkezett. A realitásoktól azonban Táncsics sem tudta függetleníteni magát, és választóinak képviseletében kompromisszumra kényszerült. A Keglevich Augusztával kötött házasság Magánéletének alakulása politikai tevékenységéhez hasonult. Polgári, ám fényűző életét szűkebb és tágabb környezete csodálta vagy irigyelte. Házasságának körülményei azonban a konzervatív felfogás és hagyományok, valamint a katolikus egyházi felfogás teljes megtagadását, szerelmének minden körülmények közötti vállalását jelentette. Választottja ugyanis férjes asszony, Szapáry Antalné Keglevich Auguszta volt, akinek első házasságából már egy felnőtt leánya volt. Ismeretségük, kapcsolatuk kezdetéről keveset tudunk. Valószínűleg Pozsonyban, az egyik országgyűlés idején találkozhattak, s vonzalmuk hamar kialakulhatott. A Szapáry család is Pestre költözött, ahol Keglevich Auguszta a