Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

liberális női mozgalom egyik legismertebb alakja lett. Amikor kapcsolatuk a nyilvánosság előtt ismertté vált, a házaspár és Batthyány között megegyezés született. Szapáry Antal hajlandó volt a válásra, mégpedig úgy, hogy felesége második házassága teljes jogú lehessen. Ezt azonban a korabeli magyar viszonyok gátolták, elsősorban a katolikus egyházjog. Ez pedig döntő tényező volt, mivel mindhárman római katolikusok voltak. A megoldást saját körülményeik megfelelő átalakítása jelenthette. Batthyány — feltehetően — egy 1846-ban fogalmazott, saját kézzel írt levéltervezetben, egy ismeretlen nevű ügyvédtől a megoldás iránt érdeklődött. Ebből megállapítható, hogy néhány hónappal korábban indított kezdeményezés és az ügyvéd közbenjárása nem járt kielégítő eredménnyel. Az ügyvéd ugyanis Erdélyt jelölte meg olyan helyként, ahol a válás a legkönnyebben végrehajtható. Szapáry Antal azonban csak abban az esetben mutatott hajlandóságot a református vallásra történő áttérésre, ha felesége törvényes és érvényes újabb házasságának más módja nem lenne. Tehát egyéb megoldásra volt szükség. Batthyány említett is egy ausztriai esetet, amelyben az akadályokat kivándorlással tudták elhárítani. Hasonló javaslatot kapott ő is. Erről kérte ügyvédje véleményét. Batthyány Kázmér azt kívánta, hogy a megkötendő házasság legalább annyira érvényes és megtámadhatatlan legyen, mint amilyen az Erdélyben lenne. Szapáryék a poroszországi Boroszlóba (Wroclaw) költöztek, ott honosíttatták magukat, és a helybeli törvények alapján elváltak. Keglevich Auguszta 1846. november 12én, Batthyány 1847. október 24-én Pesten áttért a református vallásra. Ugyanezen a napon Eötvös József és Teleki László nyilatkozatot adott arról, hogy házasságukat rokonsági kötelék nem akadályozza. A nyilatkozat birtokában Szentkirályi Móric, Pest vármegye alispánja engedélyt adott a házasságkötésre, mely Török Pál pesti református lelkész előtt meg is történt.