Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

A mozgalom a kitűzött hároméves terminus felénél lassan elsorvadt, a következő közgyűlést már nem is hívták össze. Új idők, új feladatok jelentkeztek, amik Batthyányi is egyre nyíltabb és élesebb politikai csaták megvívására szólították. Megszűnése ellenére sem tarthatjuk a mozgalmat eredménytelennek. Az iparra és a kereskedelemre gyakorolt hatásánál azonban sokkal nagyobb a politikai eredmény. Általa jutott ugyanis az országot átfogó szervezethez az ellenzék. Ennek segítségével tudta nézeteit hivatalosan is terjeszteni. Ugyanakkor az ellenzék iskolájának is bizonyult, mivel vezetőinek többsége itt szerezte politikai tapasztalatait, és később megtalálhatjuk őket a szabadságharc vezetőinek soraiban is. Az iparfejlesztés kérdését az ellenzék nemcsak a fogyasztás növelésével igyekezett elősegíteni, hanem közvetlenebb módon is beavatkozott a gazdasági folyamatokba. Sajátos munkamegosztás jött létre vezetői között. Kossuth lett az irányító, Batthyány Lajos az Iparegyesület elnöke. A két testvéregyesület több területen együtt dolgozott. A Védegylet kezdeményezésével szerveződött meg a korábban már említett Iparcsarnok bizományosi szerepkörrel, az ipar és a kereskedelem közötti közvetítő feladattal. Végül is az Iparegylet intézménye lett. Batthyány Kázmér a társegyesületet nemcsak kölcsönnel, hanem a munkájában való részvétellel is támogatta. Részt vett a Gyáralapító Társaság tevékenységében is. Választmányának tagja Batthyány Lajossal, Kossuth Lajossal, Teleki Lászlóval együtt, a konzervatívok és az ipart képviselő vállalkozók társaságában. A lemondott Széchenyi helyett másodelnöknek Batthyány Kázmért választották meg. A szükséges tőkék biztosítására személyesen jegyzett részvényeket, így a pécsi vasgyár céljaira is 1000 forintot. A Herendi Porcelángyár is az ő anyagi közbelépésével tudott