Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

dájában. A szerzőség kérdését meg kell vizsgálni, mert Batthyány neve úgy szerepel a kötet élén, mint akinek azt „csak" ajánlották. A szerző neve viszont nincs feltüntetve. Batthyány szerzőségét korábbi megnyilatkozásai, a Kaposvárott saját kezűleg írt beszéde szövege alapján lehet megállapítani. Utóbbi a munka vázlatának tekinthető. A felvetett vádakra ugyanis itt kapunk határozott választ. Az igazgatóválasztmány 1845-ös beszámolójában utalás is történt egy cáfolat megírására, ami kellő alapossággal, nem „körülnyírt karczoló tollal" íródott, a szerzőről azonban, bizonyára konspirációs okokból, itt sem esett szó. Szerintünk a szerző Batthyány, de nem kizárt, hogy Tóth Lőrinc és Nagy Károly is valamilyen formában közreműködött. A kötet bevezető részében Batthyány derűlátása nyilvánult meg. Büszke a magyarság korlátlan lehetőségeire és elhivatottságára, amit felületesen olvasva akár nacionalista megnyilvánulásnak is felfoghatnánk. Az automatizmus szemlélete is jelentkezett, az országgyűlési felszólalásokhoz hasonlóan. Meggyőződését még növelte, hogy a védegyleti mozgalom az egyes nemzetiségek körében is kedvező fogadtatásra talált. A német és a szlovák városi polgárság például igen erős alapnak látszott. Az egységes fellépést a közös érdek váltotta ki. A mozgalomban az egymásra utaltság domborodott ki. E kérdéssel külön is foglalkozott, amiből egyértelműen megállapítható, hogy nem nacionalista szempontból közelítette meg a nemzetiségi problémát. Igaz viszont, hogy a gazdasági alapban talált közös érdek a politikai és kulturális felépítményben nem jelentkezett. A bevezető gondolatokat részletes és szakszerű gazdasági elemzés követi, melyben feltárul az ország kiszolgáltatottsága és a kizárólagos agrárjelleg megszüntetésének egyedüli lehetősége, az iparfejlesztés szükségessége. A kibontakozás útját itt sem kormányellenességben és különösen nem a dinasztia elleni fellépésben látta, hanem bízott az uralkodó támogatásában és a kormány utólagos belátásában. A második részben a „cáfolatokat", az álta-