Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A REFORMPOLITIKUS

lünk már idézett vádakra adott választ tárgyalta kimerítően. A függelék két dokumentumot tartalmaz. Az első az országgyűlés alsótáblájának 1844. novemberi határozata a mozgalomnak a „törvény pajzsa alá" vételéről, eddig ugyanis magánszemélyek egyesületének fogták fel azt. A másik dokumentum az alapszabály, amelyet az egyesület elnökeként Batthyány Kázmér, jegyzőjeként Tóth Lőrinc írt alá. Batthyány a szervezőmunkában személyesen is részt vett. Kaposvári útja is egyik láncszeme lehetett ennek. Említette is, hogy egy szomszéd megyéből érkezett, ahol egy alakuló osztály ülésén vett részt. Az általa említett szomszéd megye valószínűleg Baranya lehetett, mert itt ebben az időben szerveződött meg Siklóson és Pécsett a helyi egyesület. Siklós közvetlen befolyása alatt állt, és ott Batthyány saját embereivel alakíthatta meg az egyesületet. A pécsi egyesület általunk ismert pénztárosa is egyik jogásza volt, aki később személyi titkára lett. Hasonló okokból szoros kapcsolat fűzte a szigetvárihoz is. Valószínű, hogy a saját, illetőleg az általa kezelt többi birtok tisztviselői is megyéjük, illetőleg szűkebb környezetük mozgalmában vettek részt. Mindehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy területi megoszlásban a Dunántúlra, ezen belül a Dél-Dunántúlra helyeződött át a mozgalom súlypontja. Népszerűsége és lelkes szervezőtevékenysége 1845-ben ért a csúcsra. Tevékenységét Pécsett díszpolgársággal ismerték el, Táncsics dicsőítő sorokat írt róla, mindenütt nyilvánosan ünnepelték. A leglátványosabb, de nem az egyetlen ünneplés Pesten, 1845. november 16-án este, az első beszámoló közgyűlés előtti napon történt. A résztvevők egyikének leírása szerint az ifjúság nemzeti öltözetben, égő fáklyákkal, nemzeti zenét játszó zenekar kíséretében vonult Batthyány lakásához, ahol a tömeg éljenzése közepette Perczel Mór