Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
A REFORMPOLITIKUS
A Védegylet létrejötte azonban nemcsak gazdasági, politikai gondot jelentett az udvarnak, hanem kormányzatit is. Az egyesülési jogot még nem szabályozták törvényben, és így a kormány úgy vélte, hogy egy országos egyesület létrehozásához az ö engedélyére is szükség van, azt pedig az alapítók nem kérték. Ugyanakkor az egyesületet az országgyűlés keretei között hozták létre, így végül is törvényellenes voltát nem tagadhatták. A kormányzat egyéb lehetőség hiányában kivárásra és titkos szabotázsra rendezkedett be. A Védegylet melletti harcot Batthyány nemcsak a párbaj eszközével, hanem meggyőzéssel, érveléssel is folytatta. A következő két év a Védegylet melletti agitáció és a vidéki osztályok szervezésében telt el. A támadásokat és az ellenük felhozott érveket az 1845 nyarán Kaposvárott elmondott beszédében foglalta először össze, „...nem hiszem, hogy légyen a népek históriájában egy egyesület, egy vállalat, mely olly tiszta szándékkal föllépvén, annyi ellenszegülésre, annyi nyílt s titkos, hatalmas s mérges ellenségre talált volna, de melly egyszersmind más részről rövid idő alatt annyira túlhaladta volna legvérmesebb barátjainak reményei[ke]t is, olly diadalmasan kivívta volna magának a korszerűség, a hazánkfiai keblében rögzött, szükségeiből merített czélszerűség, talpra esett alakítójának jellemét." A cseppből tenger lett, a szikrából tűz pattant, de azt kiszikkasztani, illetve elfojtani igyekeznek, mondta. Az ellenérvek igen változatosak: a Védegylet lázongás, szemfényvesztés, a hagyományok és kötelékek megsemmisítője, zsarnokság, buta illúzió, holtan született gyermek, méreg, szűkkeblűség, pártszegés, végveszély, nemzetiségellenes, demoralizáció, tönkretevő, közgazdasági öncsalás, viszály a kormánnyal, háborús ok. Az igazgatóválasztmányt egyenesen sikkasztással vádolták meg a Védegylet ellenfelei. A vádakkal szembeállította a tényeket, a meggyőzéshez felhasználta személyes tapasztalatait. Az aláírások naponta