Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

egyszerre értesült barátjának betegségéről és haláláról. „...Nem bírom leírni mit érzek! Nagyon fájdalmasan érintett a csapás ! Szívesen cserélnék vele helyet, és feküdnék ott, hol ő. így kelle elveszni a két Batthyánynak!!" Idehaza Vörösmarty Mihály érezte át legjobban a veszteséget. Batthyány haiala ösztönözte őt életműve utolsó ciklusának megírására. Ez Batthyány sorsának, életművének bemutatásával indult, és azon keresztüljutott el saját sorsának elemzéséhez. Az ember élete című versben a nagyság meghatározását a népért való cselekvésben jelöli meg. Megemlékezett Batthyány Kázmér önzetlenségéről és biztosította őt az utókor hálájáról. A száműzött című versében a szolgaság-szabadság ellentétpár bemutatásával érzékeltette, hogy Batthyány sorsa a nemzetével forrt össze. Az Emléksorok egy sírkőre című versben szerénységét és érdemeit méltatta. A befejező sorok el nem hervadó érdemeit, személyiségének feddhetetlenségét hirdették. Batthyány Kázmér emlékét igazán és maradéktalanul Vörösmarty Mihály őrizte meg, amely saját és a nemzet sorsával is összecsengett. E néhány vers, sőt egyetlen verssor is elegendő volt számára, hogy barátját és pártfogóját jellemezni tudja : „...lett örömest vesztő, hogy kárán nemzete nyerjen." Az özvegy később örökös sírhelyet váltott, és egy egyszerű síremléket építtetett. Felirata: „Le Comte Casimir Batthyány, né a Pressburg en Hongrie, mort a Paris." A sír helye: párizsi Eszak-montmartre-i temető, 7. osztás, 2. sor Ledoux út 26. szám.