Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

dicsőség miatt, de jól esik tudni az embernek, hogy róla megemlékeznek, és ezt a vérhalál biztosítja. Pályáját szomorúan fejezte be. A magyar főnemességben alig volt ember, kinek nagyobb jövendője lett volna... A békés, a nemzeti haladásban az ország vezérembere lehetett volna, föltéve, hogy akarata nem hiányzott. íme azt nem kapta meg. Viszszautasíttatott Ausztria, félreismertetett az emigráció által..." Az emigránsok nagy része megdöbbenéssel fogadta a halálhírt. Voltak azonban, akik azt kívánták, halála előbb következett volna be, mint amnesztiakérése. Beöthy Ödön írt a legellenségesebb hangon. Vele vitatkozva fejtette ki röviddel a temetés után Szemere Batthyányról alkotott véleményét, megállapítva, hogy a magyarok nemcsak eszüket, hanem szívüket is elvesztették. „...Beöthy beszél így, ki a forradalomban mint lógó ló járt, ki határozottan soha nem lépett fel, ki mindig fenntartott egy hátsó ajtót..." Levelében figyelmeztette is Beöthyt. Rákóczi önkéntes száműzetését hibának tekintette, mert így megfosztotta a magyarságot egyik támaszától. Kisebb mértékben ugyan, de ezt alkalmazta Batthyányra is. „...Ő nem számítgatott, nem oldalgott, midőn tenni kellett, és midőn amnesztiát kért, ő nem kérette mint sok más, ő nyíltan járt el, ő maga kérte. Én hamarlottam e lépést... Aki egyszer oly teljes odaadással teljesíté hazafiúi kötelességét mint ő, annak nincs oka pirulni, legfeljebb az fájhat neki, hogy még barátai, társai is mint te, a reális áldozatot oly hajlandók elfelejteni egy képzelt botlásért... Képzeld magad az ő helyzetébe és úgy ítélj. Kinek nem lehetne hibát vetni szemére, és a sír körül is azt emlegessük, és ne az érdemét?" Szemere még sokáig nem tudott napirendre térni Batthyány halála fölött. Őt tartotta alkalmasnak a magyar édekek képviseletére Franciaország oldalán egy Ausztria elleni fellépésre. Az emigráció egységét is általa vélte a legjobban megvalósíthatónak. A halálhír mélyen megrendítette Teleki Lászlót is, aki