Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ

napon sokat hányt és hasmenése volt, teste „egyszerre nagy feloszlásnak indult, és felpuffadt", ami a feltevést megerősíti. Nem kizárt, hogy a műtét során egy hasi eret átvágtak. Szemere Batthyányt is okolta a történtekért, mert betegségét évek óta titkolta. A halálesetet még aznap délután bejelentették az 1. Kerületi Polgármesteri Hivatalban, ahol az anyakönyvi bejegyzésről kivonatot is készítettek: „Gróf Batthyány Kázmér 46 éves tőkepénzes, akinek felesége Keglevich grófnő, tőkepénzes, negyvenéves, elhalálozási igazolása; nevezett elhunyt pozsonyi (Magyarország) születésű, és elhunyt Párizsban, rue de Penthiévre 7. sz. alatti lakásán ma reggel 7 órakor. Igazolja Paris első kerületének polgármestere, Jean Isac Becker háztulajdonos, 50 éves Tlau Vendôme 14. sz. alatti lakos és Jean Harquet ügynök, 46 éves, Faubourg St-Honoré 42. sz. alatti lakos bejelentésére." A kivonatot július 31-én írta alá Leroy polgármester. Temetésére, talán a járványra való tekintettel, gyanús gyorsasággal másnap délután került sor a Montmartre temetőben, ahol a magyarok szinte kivétel nélkül, beleértve Kossuth fiait is, megjelentek. Rajtuk kívül olaszok, lengyelek és néhány francia is részt vett a szertartáson. Koporsóját egy bérelt sírboltba helyezték el. Még csak sírja sincs, kesergett Szemere, aki a búcsúztatót mondta és a sajtót tájékoztatta. Senkinek sem jutott eszébe koszorút vinni, csak Szemere tett egy szalmavirág koszorút, „á mon ami" felirattal a koporsóra. Szemerétől származik Batthyány pályafutásának korábban már idézett értékelése: „...Részvétele a magyar szabadságharcban annál nagyobb méltánylást érdemel, mert az ment volt minden személyes becsvágytól s önzéstől, használni kívánt és nem fényleni..." Még a temetés napján írta Szemere naplójába: „...Talán jobb meghalni a vérpadon mint száműzetésben. Nem a