Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ
szehívásáról. Amikor erről megbizonyosodni akarván Csány lakására akartam menni, e minisztertanácsnak, vagy még inkább privát konferenciának — hiszen összehívását sem a kormányzó, sem a miniszterelnök nem indítványozta — máris vége volt. A kapuban találkoztam Vukovics Úrral, aki az esetet elbeszélte nekem, és azt mint befejezett tényt közölte. A két nevezett Úr úgy gondolja, a »Qui tacet, consentire videtur« (aki hallgat, beleegyezni látszik) elvet ellenem is felhasználhatja, mivel akkoriban a megtett lépés ellen nem emeltem különösebb kifogást. Az ok, amiért ezt nem tettem meg, először is abban állt, hogy ezt a lépést csupán a két aláíró miniszter személyes tettének tekintettem. Másodszor, kifogásaim ott az utcán, privát beszélgetés közben nem sokat használtak volna. Harmadszor, végre haza akartam sietni, abban a biztos meggyőződésben, hogy a kormányzó részéről haladéktalanul meghívást kapok a minisztertanácsra, hiszen ő a saját és a kormány leköszönését utóbbi tagjai nélkül nem tudhatta végrehajtani. Amikor végül megtudtam, hogy a kormányzó nincs az erődben és valószínűleg már elutazott, Szemere miniszterelnök úr társasáságban útra keltem Lúgos felé. Radnán [Máriaradnán] találkoztunk a kormányzó úrral, aki ismertette velünk a három miniszter úr kérdéses iratát. Kérdésemre, hogy vajon mit válaszolt, azt mondta: »Nos legyen meg az akaratuk« anélkül azonban, hogy válaszát felolvasta volna nekünk. Amikor Lúgosra értünk, megtudtuk, hogy az agg hős, Bem, oly kevéssé vette figyelembe kulcscsonttörését, hogy máris úton volt Arad felé, ahol a Temesvárnál szétszórt csapatok újra gyülekeztek, és már 30 000 fővel egyesültek. Ha véletlenül ott is lettem volna a Csánynál tartott konferencián, a magam részéről semmi esetre sem írtam volna alá a kormányzóhoz intézett írást, mivel abban az időben már teljes meggyőződésem volt, hogy Görgey áruló, mégis abban a tévhitben éltem, hogy legalább seregét megmenti. Mindezekfelett abban a pillanatban Görgey valóban mindenható volt Aradon, minek akkor még szankcionálni is a
