Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
MENEKÜLÉS - INTERNÁLÁS -EMIGRÁCIÓ
hatalmát? Lúgoson közöltem Kossuth úrral a nézetemet leköszönési aktusának szabálytalanságáról és helytelenségéről, megpróbáltam meggyőzni, várja ki Bem generális bármely percben várható érkezését, mivel annak azon szándékában, hogy Erdélyig átverekedje, és ott tartsa magát, nem kételkedtem. Amikor Bem generális visszatért, Kossuth úr már úton volt Törökország felé, és a generális úr által utánaküldött felszólításra sem akart visszatérni. Amikor megtudták a kormányzó távozását, Bem serege feloszlott." Az események áttekintése alapján a döntő kérdésekkel kapcsolatban arra lehet következtetni, hogy mindkét félnek lehetett bizonyos igazsága. Az általános zűrzavar állapotában a minisztertanácsot a szokásos módon és helyen nem lehetett összehívni, így az éppen jelen lévő miniszterek intézkedtek. A kormány kettészakadt. Az utolsó hivatalos minisztertanácson csak a korlátozott hatalomátadásról lehetett szó, hiszen ezt később már a lakásán Csány és az odaérkező Görgey is kifogásolta. A „magánjellegű" meghívást Szemere és Batthyány nem kapta meg, Kossuth felszólítását így csak a három jelen lévő miniszter írta alá. Kossuth lemondását ugyancsak ők látták el kézjegyükkel. Batthyány, mint állítja, szabályos minisztertanács összehívására várt, az arra jogosult Kossuth azonban már elmenekült. A miniszterelnök volt arra a másik jogosult, ő Batthyányval együtt intézkedett is, de a kormány egységes fellépését már nem sikerült létrehozni. A többi miniszter és Kossuth sem volt hajlandó a harcot tovább folytatni. Talán bíztak, talán reménykedtek Görgey fellépésében, ez azonban felelősségüket nem menti. Batthyányék még láttak lehetőséget a harc továbbfolytatására. Szemere úgy vélte, hogy Kossuthot az angliai fogadtatás teljesen megszédítette. Államfőként viselkedett és a szabadságharc eredményeit saját magának tulajdonította. Ennek ellensúlyozására Szemere a tekintélyesebb politikusok közös fellépését igyekezett megszervezni. Batthyány hajlandó-