Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

Batthyány és Szemere vállalkozásukkal a lehetetlent kísérelték meg, melynek bizonyára tudatában is voltak. Elszántságukért és kitartásukért — a sikertelenség ellenére is — teljes elismerés illeti őket. A Görgey vezette sereghez küldött minisztereknek kellett tisztázniuk azt is, hogy a parancsnok és alárendeltjei miként viszonyulnak a kormányhoz, és siettetniük kellett a sereg Aradra érkezését. Véleményüket Szemerének Nagyváradon, augusztus 5-én írt, Kossuthhoz címzett leveléből ismerjük. Bevezetőjében Szemere kijelenti, hogy Batthyány helyesli és osztja véleményét. Egy csüggedt tisztikarról számoltak be, és attól tartottak, hogy ez a hangulat a legénységre is átterjed. A főhadiszálláson gúnyos, a kormányt megvető, a bukást hirdető, a hazafias érzelmeket mélyen sértő hangnem uralkodott. Mindezek Görgeytől származtak, szűkebb környezete pedig bámulta őt. Görgey ingerlékeny, sértődött, reményvesztett. Bizonyára jeles katona, de nem kiemelkedő hadvezér, kijelentéseivel többet árt, mint amennyit fegyverrel használhat. Képességeit ugyan nem vitatták, de a fővezérségre alkalmatlannak tartották. Részben mert diktátor szeretne lenni, részben mert politikája érthetetlen vagy teljesen éretlen. A seregek egyesülése után új fővezér kinevezését javasolták. A Görgeytől kapott értesülés szerint augusztus 10-11-én akart Aradnál a déli hadsereggel egyesülni. Pénzt és ruhát, elsősorban csizmát kért, mert sokan a lóháton mezítláb ültek. A levél kézhezvétele után néhány órával a miniszterek is Aradra érkeztek Görgeyvel együtt. Mint korábban említettük, Kossuth minisztertanácsot hívott össze, melyen Görgey is részt vett. Szemere és Batthyány még Görgey megérkezése előtt, szóban is előadták diplomáciai tevékenységüket és a Görgey seregénél tapasztalt hangulatot. A beszámoló alapján, az időközben megérkezett Görgey ellen Kossuth éles hangot ütött meg. A temesvári csata