Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZEMERE-KORMÁNY KÜLÜGYMINISZTERE

kezdetben kedvező állásáról kapott hír birtokában korábban már Bemet nevezte ki fővezérnek. A miniszterek — Csány kivételével — valamennyien helyeselték e kinevezést. Közben megérkezett a temesvári kudarc híre. Erre Csány és Görgey még aznap egyetértésre jutottak abban, hogy a kormányhatalmat és a fővezérséget egyesíteni kell. Kossuthtal mindezeket Csány és a miniszterek egy része személyesen közölte, és felhívta, mondjon le és Görgeynek adja át a főhatalmat. Kossuth ezt megígérte, és — mint már említettük - augusztus 11-én meg is történt a hatalomátadás. A döntést kimondó minisztertanácson azonban Szemere és Batthyány nem voltjelen, így a lemondó nyilatkozatot sem írták alá. A hatalomátadás körülményeiről, a távolmaradásról, a nyilatkozatot aláírók sorából való elmaradásukról az emigráció idején sajtóvita keletkezett. így ezt a kérdést később tárgyaljuk. Csak annyit jegyzünk meg, szerintünk nem véletlen, hogy éppen a Görgeyben mélyen csalódott miniszterek maradtak távol a minisztertanács ülésétől. Lemondása után Kossuth elhagyta Aradot. Duschek pénzügyminiszter Máriaradnán augusztus 11-én azt állította, hogy Görgey Kossuthot elfogatassál fenyegette. Szemere és Batthyány sok minden rosszat feltételeztek Görgeyről, de ezt az állítást alaptalannak tartották. Távozása következtében Kossuth nem gondoskodott a kormány tagjainak, a képviselőknek, a hivatalnokoknak és a katonáknak sorsáról sem. Batthyány az utolsó napokban kapta meg a kisbéri uradalmából ottani jövedelmének egy részét aranyban és ezüstben. Ezt az összeget a menekülés előtti órákban vette át, de nem tartotta meg, hanem a pénzügyminiszter rendelkezésére bocsátotta, akinek ércpénzre volt szüksége. Adósa maradt ezen kívül a kormány azzal a 40 000 forinttal is, amit osztrák bankjegyekben bocsátott rendelkezésre egy külföldi küldetés céljára. Szemere és Batthyány augusztus 12-én Lúgoson, abból kiindulva, hogy a hatalomátadás törvénytelen — mert a