Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON
zett, hogy tegye lehetővé a péterváradi vár és Perczel csapatai között a közlekedést, és a várba juttasson pénzt és lőszert. Megelégedéssel vette tudomásul Kossuth a 6. új zászlóalj megalakulását és a 7. folyamatban lévő szervezését. A „szabad zászlóaljak" honvédzászlóaljakká alakítását kérte Batthyánytól, mert harcértékük csak így növelhető. Az ellenség Szegedet is veszélyeztetve, a Szőreg — Szentiván vonalon sáncolta el magát. A Perczel vezette sereg március 22-én kiverte az ellenséget állásaiból és biztosították az összeköttetést Szeged és Szabadka között. A harcokban Batthyány személyesen vett részt. Perczel erről Kossuthot így tájékoztatta: „Meg kell különösen említenem Gróf Batthyány Kázmért, ki maga is személyesen részt vett az ütközetben és saját maga vezetett egy huszárszakaszt, és rohaná meg az ellent többeket levágatván és egy töltény szekeret elfogatott." A támadó hadműveletek elől így elhárultak az akadályok, s a bácskai sereg elővédjével megindultak Pétervárad irányába. A szerbek ellenállását 26-án Verbásznál megtörték, majd a Bácsi-csatornán átkelve, 27-én egy könnyen mozgó csapattal Péterváradra érkeztek. Batthyány és Perczel közös jelentése így számolt be : „Egy bizonyos előérzés késztete bennünket a felső Bácskaság tökéletes megtisztítása előtt még: ez expedíció megtételére..." A várban ünnepélyesen fogadták őket. Batthyányék azonban nem bíztak meg a tisztek egy részében. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy több volt császári tiszt az ellenséggel kereste a kapcsolatot. A várparancsnok például alkudozott Nugent tábornokkal. A várat jó állapotban találták. Biztosítására erélyes intézkedéseket hoztak. A Bácskán átvonulva megdöbbenéssel szemlélték a borzalmas pusztításokat, a megműveletlen földeket, a leégett falvakat és tanyákat. A további intézkedésekről Batthyány különjelentést is tett. Egyesítették a katonai és a polgári hatalmat. A vár