Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)
A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON
őrségében szolgáló, vagy a városban lakó, szolgálaton kívüli idegen tiszteket a vár és a város 24 óra alatti elhagyására szólították fel, a vár biztosítására pedig hadi bizottmányt alakítottak. A nyílt árulással vádoltakat haditörvényszék elé kívánták állítani, a hűségesekkel pedig a tiszti állományt feltölteni. Március 29-én egy kirohanásra is vállalkoztak Nugent és a szerb ostromló csapatok ellen. Az ellenség sáncáig törtek előre, majd kétórai heves küzdelem után visszahúzódtak. A várparancsnok lemondása után Perczel Miklós ezredest bízták meg a parancsnoki teendőkkel. Az Ó- és Kiskéren állomásozó magyar táborba március 30-án tértek vissza, majd Verbászon és Kulán át Szenttamás alá siettek. Kétórás ágyúzás után a sáncokat kétoldalról rohammal bevették. Az ellenség 3000-4000 halottat, 8 ágyút, 2 zászlót és 2000 foglyot veszített. A honvédek a szerb felkelés egyik kiindulópontjául szolgáló falut bosszúból földig lerombolták, mert szerintük az itt élő felkelők voltak a legkegyetlenebbek. Batthyány Kossuthnak írt jelentésében beszámolt Perczel győzelméről és a bosszúról, a sáncok megsemmisítéséről, a házak felégetéséről, lakhatatlanná tételéről. Személyesen is úgy rendelkezett, hogy kő kövön ne maradjon, és az elhagyott telkeket az állam részére lefoglalta. Batthyány a földek megművelésére proklamációt adott ki. A gazdátlan földeket úgy osztatta szét, hogy azokon még abban az évben termés legyen betakarítható. Óhitűeknek nem adtak földet. A személyek ellen irányuló szélsőséges bosszúállás megfékezésében Batthyánynak is jelentős szerepe volt. Személyes közbelépésével a tisztekkel együtt sikerült megakadályozni a polgári lakosság elleni túlzott kegyetlenséget. A győzelemről szóló jelentésben Perczel ezt írta Batthyányról : „Gr. Batthyány Kázmér a jeles és bátor hazafi osztá velem e nagy napnak fáradalmait és veszélyeit." A győzelem rendkívüli hatást gyakorolt a megyére, Zombor, Tura és Földvár megerősített városok megadták magukat, és 12 település kivételével a falvak egész sora kapitulált.