Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

ha ez Magyarország keretein belül alakult volna meg. Nem engedte az országot feldaraboltatni, a magyarságot és a többi nemzetiséget e Vajdaságban a szerbeknek alávetni. Határozott meggyőződése, hogy csak a közös jog, közös szabadság alapján, nyelvi és valláskülönbségre való tekintet nélkül lehet egy szabad országot létrehozni. A nemzetiségi hovatartozás szerinti területi szerveződést elfogadhatatlan­nak tartotta. Azonnali megbékélés esetén annyi engedmény­re hajlandó volt, hogy Horvátország katolikus, Szlavónia pedig óhitű tartomány legyen. Egy esetleges katonai győze­lem esetén még ennyi engedményt sem tenne. Megegyezni tehát nem lehetett, mindkét fél a fegyveres megoldást választotta. Február végén derítették fel teljes biztonsággal az ellenség terveit. Utóbbi a Bánátból kiindulva, Szabadkát kívánta elfoglalni, három zászlóalj pedig Szeged közelébe érkezett. Szabadkát március 5-én rohamozták meg, de a honvédek felkészülten fogadták a támadókat. A magyar sereg az ellen­séget megfutamította. Az osztrák tüzérséget Nemegyei két egykori százada rohamozta meg, és kiköszörülte a becsüle­tén esett csorbát. A harcban a magyarok 25-30 halottat vesztettek, az ellenség vesztesége ennek az ötszöröse lehe­tett. Batthyány sajnálta, hogy nem volt lovassága, és így nem tudta a győzelmet teljessé tenni. Batthyány a további teendők megbeszélésére Szabadkán személyesen is megjelent, és tanácskozáson elhatározták a szerbek elleni támadást. Baja és vidékének visszafoglalására ki is küldtek két száza­dot, amely bejutott a városba, és onnan több mint kétezer mázsa lisztet elhozott. Az ellenség azonban Baját újból elfoglalta. Batthyány Eszék irányában is végzett felderítést. A vállalkozás során megállapították, hogy a vár helyőrsége gyenge. Siklóson és Pécsett két-két határőrszázad állomáso­zott, Baranya többi településén pedig nem tartózkodott ellenség. A támadó hadműveletekről azonban Batthyány­nak le kellett mondania. Időközben Kossuth úgy rendelke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom