Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

kör tisztázására az Országos Honvédelmi Bizottmányt kérte fel, amely panaszát jogosnak találta. A nemzetőrség felfegyverzését a lakosság fegyvereinek beszolgáltatásával kísérelte megoldani. A február 21-én kiadott rendelete szerint három nap alatt mindenki köteles volt lőfegyverét, kardját, karikás ostorát és nyergét szerszámostól az elöljárósághoz beszolgáltatni. Február végén Batthyány tájékoztatta az OHB-t az addig elért eredményekről. Érkezése idején Bács megye — Szabadkát és 13 községet kivéve — az ellenség kezén volt. A megye nagy részének elvesztése Nemegyei őrnagy Zomborból történt gyáva megfutamodásának következménye. Harc nélkül hagyta ott a csatateret, prédául hagyva a város magyar érzelmű polgárságát. Baja elvesztése is neki volt köszönhető. Itt az állam nagy mennyiségű gabonakészletet tárolt. Sokan hagyták el lakhelyüket, és pánikhangulat keletkezett. A nép között az a hír járta, hogy az urak elárulták őket, mert nem hoztak idejekorán megfelelő intézkedéseket. A forrongás csaknem anarchiává fajult. A lakosságot Batthyány tájékoztatta a katonaság kivonásának okairól. Szegeden a menekülteket összehívatta, és személyesen tájékoztatta őket az ország helyzetéről, majd fegyverfogásra buzdította a jelenlevőket. Ennek eredményeként sokan jelentkeztek önként a seregbe. Az egykori eszéki katonákból zászlóaljat szervezett, illetőleg megbízottakat küldött a Dunántúlra az ott szétszóródottak összeszedésére és Szegedre hozatalára. A tiszteket Debrecenbe kísértette, és utasítást adott Földváry ezredes kézre kerítésére. Nemegyei ellen elfogatóparancsot adott ki, és leváltásáról intézkedett. Kihirdette a rögtönítélő bíráskodást, Szegeden és Szabadkán pedig vésztörvényszéket állított fel. Kereste a szerbekkel való megegyezés lehetőségét is. A megbékélésre a szerb megbízottak bizonyos feltételek esetén hajlandók is lettek volna, de a két fél álláspontja