Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

A rend helyreállítása azonban viszonylagos volt, és az ellenség ismét veszélyeztette Eszék alsóvárosát. Felderítésre, kisebb vállalkozásokra lett szükség, ezért Batthyány két század Hunyady-gyalogost küldött november 13-án Diakóvár (Djakovo) felé. A feladat meghatározásában bizonyára az vezette, hogy a megye meg nem hódolt népe itt gyülekezett. Eszéktől 1,5 km-re, Csepin faluban ütköztek meg az ellenség előőrsével, mintegy 200 emberrel. A horvátoknak 5 halottjuk volt, 130 pedig fogságba esett. A magyaroknak nem volt veszteségük. Batthyány nagyon megdicsérte a Hunyady-századok helytállását. Batthyány ezzel küldetését befejezettnek tekintette. Kérte, hogy a további ott-tartózkodástól mentsék fel. Sürgette az időközben Eder tábornok személyében kinevezett új várparancsnok megérkezését. A polgári hatóság működésének irányítására kormánybiztosul Szallopek Lajos első alispánt javasolta. Batthyány azonban nem távozhatott. Még kérvénye elkészítésének napján megtudta, hogy az Eszéktől keletre fekvő Szarvasra (Sarvas) 300 szerb és 500 horvát katonából álló egység vonult be, és Eszék alsóvárosát fenyegeti. Batthyány november 15-én négy század sorkatonával, a 36. honvédzászlóaljjal és 3 ágyúval eléjük indult. Szarvasnál csaptak össze az elsáncolt ellenséggel, melynek egy 6 és egy 1 fontos ágyúja volt. Tűzharc alakult ki, majd egyszázadnyi erővel oldalba támadva menekülésre kényszerítették az erdőbe húzódott ellenséget. Onnan egy század Zanini-gyalogos segítségével továbbűzte az ellenséget Rácz őrnagy, a 36. zászlóalj parancsnoka. Az ellenség egy ágyút és egy zászlót hagyott hátra. Az ellenség 17, a magyarok 1 halottat vesztettek. Jelentésében Batthyány saját magáról nem szólt. A rá vonatkozókat, tudta nélkül, titkára jelentette Kossuthnak, „...itt is ő volt a vitézek vitéze, mint Szenttamásnál és mindenütt, ahol mégcsak volt... Egy golyó lovának fülét megsértette és egy golyó bal karjában akadt meg. Fáradt