Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

lövedék volt, így a sebet be sem kötöztette, lováról le sem szállt." Javasolta, hogy a zsákmányolt zászlót és ágyút a nemzet nevében ajándékozzák Batthyánynak. Kossuth Batthyány távozását nem tartotta helyesnek. Szerinte az nem történhet meg „.. .a hazára nézve igen káros következmények nélkül". Inkább újabb erőket ígért, hogy a Szlavóniára vonatkozó terveket megvalósíthassa. Kossuth rendeletileg is előírta Batthyány Eszéken maradását, „...hivatalosan utasítom is főispán urat [a címzésben főispán- és kormánybiztosként szerepel], hogy bár ugyan Eszék várát biztosítva lenni, s ottani működési körét tökéletesen befejezettnek vélni méltóztatik, minden esetre ottmaradni, s a haza háláját kiérdemlett szép tetteit újabbakkal tetézni azon szent kötelezettség érzetnek ismerje továbbra is főispán úr, mely eddigi tetteit dicsőséghez vezeté, s mely a hazának hálájára oly igen méltó." Batthyány tehát maradt, és vele a baranyai önkéntes nemzetőrzászlóalj, amelyet 51. honvédzászlóaljjá alakítottak át. Kossuth utasítására 881 újoncot Pestre kellett küldenie, viszont új egységként megkapta a 41. honvédzászlóaljat. Kossuth azt is elrendelte, hogy 8 Zanini-század Eszékről a Felvidékre vonuljon. Az új zászlóaljat az eszéki raktárból szerelték fel. A Vasa- és a Sándor-ezred 2-2 századának a kivonását is jelezte, Kossuth cserébe viszont egy újabb honvédzászlóaljat ígért. Batthyány a hadügyminiszternek részletes jelentést küldött a Zanini-ezred fel nem esküdt tisztjeinek eltávozásáról. Beszámolt a vár átvételét megelőző helyzetről, amikor a Zanini-tisztek egy része be akarta őt csapni. Ha ő meg nem szállta volna a várat, akkor azt a péterváradi és a brodi császári csapatok tették volna meg. Tudta azt is, hogy az egyszerű katonák nem osztják tisztjeik véleményét. Eszékre érkezésekor az erődnek az ellenséges elemektől való megtisztítását a legfontosabb feladatnak tartotta, ezért engedé-