Füzes Miklós: Batthyány Kázmér - Magyar história. Életrajzok (Budapest, 1990)

A SZABADSÁGHARC HELYI VEZETŐI KÖZÖTT DÉL-MAGYARORSZÁGON

Nyilvánvaló azonban, hogy az örökváltságról szóló törvénynek nem volt visszamenőleges hatálya, s nem oldotta meg a királyi jövedelmek és a borkilenced kérdését, ezért zavar támadhatott Batthyány és egykori jobbágyai között. Korábbi népszerűsége csökkent. Ezeket a kérdéseket a népképviseleti országgyűlés sem oldotta meg. A felelősségre vonás címzettje így csakhamar a siklósi kerületben közfelkiáltással népképviselővé választott Táncsics lett. A türelmetlen választók a közismert „Hallja Kend Táncsics!" megszólítású levélben fogalmazták meg álláspontjukat: „...Kendtek aligha ismét rá nem akarnak benünket szedni." A lehetőségeket látva Táncsics képviselő lényegében tehetetlenné vált, s választói sérelmeit az országgyűléssel sem tudta orvosoltatni. A választásokat Baranya valamennyi kerületében egy időben június 20-án tartották meg. A törvényes rendelkezéseknek megfelelően a választhatóság kérdését Siklóson is megvizsgálták, s ez Táncsicsot újból felizgatta. Végül is Tarnóczai Dániel egynegyed telket ajánlott fel Táncsicsnak, hogy biztosítva legyenek a megválasztásához szükséges törvényes vagyoni feltételek. Erre azonban tulajdonképpen nem is volt szükség, mert Táncsics pesti háztulajdonosként is megválasztható lett volna. Maga a választás rendben folyt le, ellenjelölt nem lépett fel, s így közfelkiáltással lett Táncsics képviselő. Képviselőnek - tudta és beleegyezése nélkül — a magyarürögi kerületben Batthyányi is megválasztották. A megválasztásáról szóló jegyzőkönyv azt bizonyítja, hogy nem kívánt képviselő lenni. A jelölő sem volt biztos a dologban: „...mint főispánt és a felsőháznak tagját a követség elválalásában gátoltatva lenni..." hitte. Barthos Eduárd megválasztása Batthyány válaszától függött. A kétségeket Batthyány oszlatta el, aki összeegyeztethetetlennek tartotta a főispáni megbízatást és a főrendiházi tagságot a képviselőházi tagsággal.