Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

III. Elmélet, politika, szabályozás és a gyakorlati megvalósítás

eredményeit a mennyiségi és a minőségi fejlesztés együtt jellemzi. Az igen erőteljes szervezés során ennek megfelelően kétféle tendencia érvényesült. Az iskolák és tanulóik számát a körzetesítésekkel kapcsolatos iskola megszüntetésekkel együtt hajtották végre. A körzeti iskolák általában a nagyobb, jobban felszerelt, a tanácsi székhellyel azonos településen lévő iskolák lettek. Elvált egymástól a nemzetiségi falu és a nemzetiségi iskola. A nemzetiségi anyanyelvű tanuló bejárással, beköltözéssel ment iskolája után. Ugyanakkor észlelhető olyan tendencia is, amikor az iskola „megy" a városba, nagyobb helyekre elköltözött tanulói után. A szervezésben gondként jelentkezik az anyanyelvi háttér és az utánpótlás hiánya, a folyamatos oktatás biztosítása. A megoldás egyik elemét az anyanyelvi óvodák létrehozásában találták meg, most alakul ki a nemzetiségi óvodai hálózat és a nemzetiségi óvónőképzés középfokú intézménye. A nemzetiségi körzeti iskolákban azonos tanulási feltételek közé kerültek a magyar és a nemzetiségi anyanyelvű tanulók általában, de a nemzetiségi nyelv oktatása túlnyomóan csatlakozó órákban, másodrendűen történik. A szervezés 1978-at követően tovább erősödött, amikor a fejlesztésről hoszszú távú terveket készítettek a megyei tanácsok, kizárva a fejlesztés anyagi és személyi feltételeinek esetlegességét. Az országos nemzetiségi iskolahálózatban a régió továbbra is jelentős, de már nem túlnyomó szerepet tölt be. A német nyelvoktató iskolák aránya 1984/ 85-ös tanévben 46,8%, a szerbhorvátoké 33,3%. Az ország 6 szerbhorvát tannyelvű iskolájából az egyik Pécsett működik. A polgári demokrácia gyakorlásának formai jegyei és az erőszakos szervezési gyakorlat váltogatták egymást. A Baranya megyére és Somogy megyére vonatkozó első kezdeményezés még a lakosság várható reagálását igyekezett figyelembe venni. Az 1945 őszi jogi rendelkezések hírére, annak várható tartalmát kellően nem ismerve, már a szülők meghallgatása nélkül vezették be a vegyes tannyelvű oktatást. Az adminisztratív elem tovább erősödött akkor, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a szervezést saját hatáskörébe vonta. Meghatározta az anyanyelven oktató iskolák körét és azokat fenntartani rendelte az előírt tanulólétszám hiányában is. A fordulat évére a szülők és a tanulók meggyőzése, a nemzetiségi anyanyelvi oktatás előnyeinek és szükségszerűségének az ismertetése, a továbbtanulásra orientálás kapott nagyobb szerepet. A Tájékoztató Iroda határozata után utóbbiak jelentősége csökkent. A szervező munka ellaposodott, majd az oktatásigazgatási szervek tevékenységéből kikerült. A nemzetiségi iskolák szakfelügyeletét sem látták el. Erre az időszakra esik a német nemzetiségi iskolák létrehozásának első periódusa. Szervezésük módjáról azonban nincsenek ismereteink. Az oktatás ezekben központi irányítás híján ösztönösen történt, az iskolaigazgatók nyűgnek tekintették. Az 1955/56-os iskolaévtől kezdődően átvett szervezési mun-