Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

III. Elmélet, politika, szabályozás és a gyakorlati megvalósítás

egyértelműen minden területen tiszta demokráciát, így a nemzetiségi oktatás területén sem. A demokratikus, vagy demokratikusabb jegyeket erőszakos elemek váltogatták hosszú ideig. A belpolitika elvi kérdései között a nemzetiségpolitika, a nemzetiségi oktatáspolitika nem szerepelt, ezek elsősorban a jogi rendezésben és a gyakorlatban láttak napvilágot. A nemzetiségpolitika és nemzetiségi oktatáspolitika kifelé, külpolitikai összefüggésekben fogalmazódott meg, míg befelé a gyakorlati szervezésekben a szláv orientáció fedezhető fel. Most a szerbek és a horvátok oktatása kapott politikai aktualitást a gyakorlatban. Az antifasiszta tartalmú követeléseik a szervezendő iskolatípust illetően hasonló lett a németek korábbi követeléseihez. A sérelmek orvoslását a teljesen anyanyelvű oktatással kívánták ellensúlyozni ott is, ahol ennek a feltételei nem voltak meg. Most a németek kerültek hátrányos helyzetbe, nemzetiségi oktatásuk majd tíz évre kiesett annak ellenére, hogy ezt a jogi szabályozás nem tartalmazta. A politikai életben és az oktatási gyakorlatban nem tekintették őket nemzetiségnek. A német nemzetiségi oktatás megszüntetése a fegyverszüneti egyezménnyel hozható összefüggésbe, a szovjet katonai hatóságok annak újraindítását, mint láttuk, nem engedélyezték. A külpolitika 1949-től kezdődően ismét hatással volt a nemzetiségi oktatásra, most ismét a szerbeket és a horvátokat érte hátrányosan, az anyanyelven történő iskolai hálózat - melynek létrehozása egyébként erőltetett módon történt - visszafejlődött, míg a nyelvoktató iskolahálózatuk tovább növekedett. Jól kivehető a XX. kongresszus hatása 1956 tavaszától a központi szervező munka kibontakozásában, amikor a feladat gazdái teljes mértékben az oktatásigazgatási szervek lettek. 1968-tól kezdődően a külpolitika a „híd-szerepben" jelentkezett és „félszemmel" a határainkon túl élő magyarság sorsára is tekintettel volt. A belpolitikai események változásával, illetőleg a hatalom gyakorlásának módjától függően a politika hatása közvetlen módon tovább erősödött. Végül 1949-től kezdődően magát a szervező feladatok végzését is átvették. Operatív szervei az ún. „repülő brigádok" voltak. Kívánatosnak a nyelvoktató iskolák létrehozását tartották, amit politikai és polgári jogi jogfosztottságuk megszűnése után 1950-től kezdődően a hazai németségre is kiterjesztettek. A következő néhány évben vezették be néhány iskolába a német nyelvnek az oktatását. A megyei oktatásigazgatási szervek e kérdéssel csak az 1953/54-es tanévtől kezdődően foglalkoztak ismét. Az 1956 őszi események a szervezést tulajdonképpen csak késleltették, majd 1957 tavaszától újabb kibontakozás következett. Ujabb, közvetlen politikai kezdeményezés az automatizmus szemléletének a gyakorlatban is bekövetkezett oldódásával, 1968-ban következett be. Elvi jelentőségű deklarációkkal, a kétnyelvű oktatás igénylésével igyekeztek a központi szervek a rosszul megoldottnak nyilvánított problémán segíteni,