Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

III. Elmélet, politika, szabályozás és a gyakorlati megvalósítás

majd 1972 és 1978 között a központi, a területi és a helyi pártszervek tevékenysége az operatív szervező és irányító tevékenységre is kiterjedt. A feladatot azonban nem vették ki az oktatásigazgatási szervek kezéből, hanem velük együtt végezték e munkát. Tulajdonképpen kettős irányítás érvényesült. Az elvi jellegű kezdeményezés és beszámoltatás természetszerűen napjainkban is tart. A jogi szabályozás szolgaian követte a politikai igényeket. A koalíciós időszakban a hatalmi pozíciók módosulása sűrű jogszabályi változásokhoz vezetett, majd a hatalom kérdésének eldőlte után hosszú ideig azonos elveken nyugodott. További módosulást a társadalmi változások kényszerítettek ki. Az 1945. évi szabályozást - mind anyagi jogi, mind eljárásjogi oldalát polgári demokratikusnak tekinthetjük. Egyenlő teret biztosított a nemzetiségi és a magyar nyelvnek, részletesen körülírta a szülők titkos szavazásának módját. Biztosította az egyén nemzetiségi jogait, de izolálta is a szülőket. A nemzetiségi közösségek jogait ugyanakkor nem vette figyelembe. A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja követelésére az 1946-ban újraszabályozott nemzetiségi oktatás már a kollektív jogokat is tartalmazta. Leszűkítette viszont a polgári demokratikus jegyeket. A beíratási eljárásban nem kaptak már szerepet a szülők, a beíratást statisztikai adatoktól tették függővé. Megmaradt viszont az iskolaválasztási jog, melyet a beíratáskor, minden titkos szavazástól mentesen érvényesíthettek. A kormány szerepe is megváltozott, kötelezővé vált a nemzetiségi oktatás lehetőségének a megteremtése állami iskolák létesítésével és fenntartásával, illetőleg a nem állami iskolák részére adható államsegéllyel. A „népi demokratikus" elveket a fordulat évében a végrehajtási rendelet kiegészítésével és módosításával ismerték el. Formailag megmaradt a statisztikai adatokhoz való kötődés, de kiegészült a szülők és a nemzetiségi kulturális egyesületek meghatározott körének a beíratások kezdeményezésére kapott jogosultságával. A befolyásmentesség biztosításának jegyében tovább finomították a beíratások eljárási szabályait, ahol a nemzetiségiek egyesületei képviseleti jogot kaptak. A jogi szabályozás erre az időre tehát már tartalmazta a lényeges népi demokratikus jegyeket. A jogfejlődés lényegében ezeket a szabályokat vette át, ezek jelentkeznek az 1949-es alkotmánytörvényben és az ezt követően kiadott jogforrásokban is. A tanítási nyelv 1985-ig a magyar, de a nemzetiségi tanköteleseknek lehetővé tették az anyanyelven történő tanulást, vagy az anyanyelv oktatását. Az 1972-es alkotmánymódosításnak megfelelően 1985-től az oktatás nyelve a magyar, és mellette elismerték az országban beszélt minden nemzetiségi nyelvet oktatási nyelvnek, ugyanakkor kiterjesztették ezt az óvodákra is. A beíratási eljárás is megszabadult a túlszabályozástól és a diktatórikus tartalomtól. A szülők szülői értekezleten történő szavazása határozza meg