Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése

lagok az 1-4. osztályok számára. A felső tagozat részére segédanyagok azonban még nem készültek.

131 Az eredmények jobbak azokban a nemzetiségi iskolákban, ahol a nemzetiségi lakosság viszonylag érintetlenebb maradt, és a környéken nagyobb tömböt képez. Ezekben várható a kétnyelvű oktatás bevezetése. A kétnyelvű oktatás napjainkban is csak ott valósult meg, ahol a tanulók „merítése" szélesebb körű és a személyi és dologi feltételek is rendelkezésre állnak. Ilyen a bólyi nemzetiségi iskola és kollégium. Mecseknádasdon a kezdeményezésnek inkább az erős nemzetiségi háttér az alapja. A lakosság értékrendjében a nemzetiségi nyelvtudás, a tanulás előkelő helyen szerepel és a nemzetiségi nyelvhasználat is mindennapos. Meghatározó a családok szerepe is. Ott, ahol a családokban beszélik a német nyelvet, a tanulók képesek feldolgozni a tananyagot. Ahol azt elfelejtették és idegen nyelvként tanulják, nehézségekkel lehet találkozni. A nyelvtudás szempontjából német nemzetiségi anyanyelvű a nemzetiségi tanulóknak mintegy 20-30%-a, a származás szerint mintegy 60-70%-a. A nyelvoktatás hatékonysága így alacsony fokú, csak annak a 20-30%-nak sikerül társalgási szintre kerülni, akik német anyanyelvi ismeretekkel kerültek az iskolába. A tanórákon kívül a magyar nyelvhasználat általános maradt. A tanulók hiába értenek németül, akkor is inkább magyarul válaszolnak a feltett kérdésre. A német nemzetiségi nyelvoktatás tantárgy maradt napjainkban is. Az óvodák szerepe sem egyértelmű. Az óvodába kerülő, otthon a nyelvjárást beszélő gyerekek, amit nemegyszer nagyszüleiktől tanultak, arról leszoknak. Az irodalmi német nyelvi foglalkozások a keletkezett űrt nem pótolják.

132 Az oktatás hatékonysága a személyi és dologi feltételek javulása ellenére, az iskolai hálózat bővülése és a nyelvoktatásban részt vevő tanulók számszerű emelkedése mellett, az 1960-as években kedvezőbb volt a mainál. Akkor még a gyerekek által hozott nyelvi alapra lehetett az oktatás folyamán építeni. A nyelvjárási alap ugyanis óriási előnyt jelent az irodalmi nyelv elsajátításában. Akkor még lehetett beszélni „igazi" anyanyelvi oktatásról. A mai iskolásoknak már csak töredéke hoz otthonról tudást, így a nemzetiségi oktatás is tulajdonképpen idegen nyelvű oktatássá vált.

133 A nyelvoktatás eredménytelenségét felismerve keresték Bolyban a kivezető utat. A ciklusonkénti 6-7 nemzetiségi nyelvóra csak a tanulóknak itt is mintegy egyharmadának tette lehetővé a középiskolai továbbképzés lehetőségét. Az iskolavezetés, miután a gimnáziumban erről tájékozódott, kereste a megoldást. A minisztérium és a megye által ajánlott nemzetiségi tannyelv teljes körű bevezetését a tanulók nyelvi állapota nem tette lehetővé, ezért közbenső megoldásra törekedett. A német nyelvórákat már korábban is órarendbe iktatták, majd egy olyan modellt kerestek, ahol az anyanyelvet a tanulók többi