Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 4. Az alkotmány 1972-es módosításától 1985-ig - 4/d. Az oktató tevékenység tartalmi fejlődése

A helyszínen szerzett tapasztalatok azonban ennél is sokkal kedvezőtlenebbek, megrázóbbak. A német nemzetiségi nyelvet oktató iskolák túlnyomó részénél az órákat csatlakozó órában tartják, ami azt jelenti, hogy 7 órára a körzeti iskolákba járó tanulóknak a szomszéd falvakból is be kell érni. A munkásbuszok menetrendje nem a tanításkezdéshez igazodik, így a tanulóknak már kora hajnalban fel kell kelniük és iskolába indulniuk. Nem sokkal szerencsésebb az utolsó óra utáni nyelvóra tartása sem, mert akkorra már mindenki, aki nem vesz részt a nemzetiségi nyelvoktatásban ebédelni és haza indul. A nemzetiségi gyerekek is a legszívesebben ezt tennék. A legtöbb iskolában ugyanakkor a tantervet sem tudják követni, különösen nem az osztatlan tanulócsoportokban. Az oktatás minősége ugyanakkor falvanként is eltérő. Általában ott a legrosszabb a helyzet, ahol a lakosság igénye a tanulással szemben általában is alacsony. E csoportba tartoznak azok a falvak is, ahol a németek kitelepítése a legintenzívebben, a legnagyobb tömegekben történt, és ahol a betelepedők számos helyről érkeztek. Sok ilyen faluban a közösségi szellem, az igényesség nem alakult ki, illetve csökkent. Az ily módon „szétvert" nemzetiségi falvak önmagukra azóta sem találtak igazán. Az értékrendben itt a tudásnak, a tanulásnak nagyon kevés szerepe van. Nemcsak a nemzetiségi nyelv megtanítása a gond, hanem a magyar nyelvű tananyagé is. A továbbtanulási arány is meglehetősen kicsi. A nemzetiségi oktatást fakultatív módon végezték, nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen körülmények között az első adandó lehetőséget felhasználva igen sokan lemorzsolódnak. Az első alkalom az 5. osztályba lépés előtt történik. A felső tagozatosok létszáma a korábbinak csak töredéke marad. Ugyanilyen irányban hat az alsó és a felső tagozat közötti tananyagkülönbség. A játékos, könnyedebb oktatást az 5. osztálytól ugrászerűen egy nehezebb, elvont fogalmakkal teletűzdelt tananyag váltja fel, és tartalma sem áll közel a tanulókhoz, ezért riasztó számukra. A magyar nyelvű tananyag is hasonló jellegű, a kettős megterhelést sokan nem vállalják. A tankönyvek anyaga messze került már a kezdetektől, amikor az orosz idegennyelvű tankönyvet egyszerűen németre fordították, a személyi kultuszra és a szocialista realizmusra jellemző olvasmányokat modernebb, életszerűbb, nyelvszituációt tartalmazók váltották fel. A magyar és a német nyelvterület irodalma mellett tartalmazza már a nemzetiségi irodalmat, népköltészetet és népszokásokat. Nagyobbrészt azonban nyelvi anyagból állnak. Hasznosabb lenne, ha a gyakorlatok sokkal egyszerűbbek lennének, mert úgy sokkal jobban segíthetnék a begyakorlást. A szituatív oktatást kellene hogy jobban szolgálják. Gazdagodott az oktatási segédanyagok köre. Munkafüzetek készültek a 2-3. osztályok, diasorozatok az 1-3. osztályok, transzparensek és hangsza-