Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 3. Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 - 3/a. A szervezés megszűnése

kékre tekintettel beiratásokat minden tanévben csak december hó elsejéig végezhetnek. Erre az időre a szövetség képviselőjével már döntöttek a nemzetiségi nyelvű oktatásról szóló rendelet módosításáról. 3.) Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 3/a. A szervezés megszűnése Az 1949/50-es tanévre a szervezőmunka a minisztériumban és az oktatásigazgatási szerveknél megszűnt. A V. K. M. Nemzetiségi ügyosztálya 1949. november 12-én csak a délszláv nyelveket tantárgyként oktató magyar tanítási nyelvű iskolák jellemző adatairól kért tájékoztatást.

36 Az adatokat kihangsúlyozottan ,,. . .a nemzetiségi nyelvnek tantárgyként! oktatásának pontos nyilvántartása végett. . ." igényelték. Kijelentették egyúttal, hogy a teljesen anyanyelven tanító iskolák adataira nincs szükségük. A beszerzett adatokból kitűnik, hogy a korábban az anyanyelvet rendes tantárgyként oktató iskoláknak több mint a fele nemleges választ adott: Birjáni Állami Általános Fiók Iskola, Hásságy-Hidor-Olasz Állami Körzeti Általános Iskola, Állami Általános Iskola Kátoly, Lothárdi Állami Népiskola, Állami Általános Iskola Magyarbóly, Mohács-Sziget Alsókandai Állami Általános Iskola, Állami Általános Fiókiskola Monyoród, Állami Általános Iskola Püspökmárok, Személy, Állami Népiskola. Jellemző, az adatkérés során ki nem mondott politikai igényre adott választ a Háságy-Hidor-Olasz Állami Körzeti Általános Iskola igazgatója: „. . .a vezetésem alatt álló általános iskolában sem a horvát, sem a szerb nyelv, mint kisebbségi nyelv rendes tantárgyként tanítva nem lesz." Az anyanyelvet tantárgyként tanulók száma az 1946/47-es tanévben tapasztaltakénak kevesebb, mint a felére csökkent. A csökkenés oka azonban nem egyértelműen politikai. Az anyanyelvi oktatást általában azok az iskolák szüntették meg, ahol a tanulólétszám a korábban meghatározott 15 főt nem érte el. Csupán Kátolyban volt jelentős számú nemzetiségi anyanyelvű iskolaköteles. Ugyanakkor Szalántán, Szőkéden, Mohács-Sziget Felsőkandán az előző tanévben végzett szervezés most realizálódhatott. A horvát nyelvet tantárgyként az 1949/50-es tanévben 223 tanuló részére 10 iskolába oktatták. Ezek a következők: Alsószentmárton áll. ált. isk., Áta áll. ált. isk., Németi áll. ált. isk., Fesőkanda áll. népisk., Pécsudvard áll. ált. fiókisk., Pogány áll. ált. fiókisk., Szalánta áll. ált. fiókisk., Szőkéd áll. népisk., Versend áll. ált. isk., Kásád áll. ált. fiókisk. Mindezekből az következik, hogy azokban az iskolákban is csökkent a tanulólétszám, ahol a tantárgykénti anyanyelvi oktatás lehetősége továbbra is megmaradt.