Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 3. Az alkotmány megalkotásától a módosításáig 1949-1972 - 3/a. A szervezés megszűnése

Az iskolaszervezési munka leállása nem jelentette az oktatás tartalmi oldalának az elhanyagolását. A tanév elején, 1949. október 25-én jelent meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1066-N-33/1949. V. K. M. számú rendelete a nemzetiségi tanítási nyelvű általános iskolák óratervének módosításáról. Az új óratervet 8 állami „délszláv tanítási nyelvű" iskolának küldték meg: Lippó, Magyarbóly, Magyarsarlós, Mohács, Mohács-Élesd, Mohács-Felsőkanda, Nagykozár és Olasz. Ugyanekkor jelent meg a magyar tanítási nyelvű általános és népiskolákra vonatkozó óratervmódosítás is, a miniszter 1066/N-35/1949. V. K. M. számú rendeletében. A szerb és horvát anyanyelvi oktatás kiterjesztésének egyik leglényegesebb feltételét a szükséges tanerő biztosítása képezte. A korábbi iratokból már kitűnt, hogy az anyanyelvi oktatás szervezésének megkezdésekor minden olyan tanítót számba vettek, aki a tanítani kívánt nyelvet ismerte. Közömbös volt, hogy nyelvismeretét milyen módon (anyanyelvként, önképzéssel, szakirányú képzéssel) szerezte. A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja már 1946-ban felvetette a tanítókérdést. Igényét a saját anyanyelvű tanítók foglalkoztatása jelentette. Átmeneti megoldásként tanfolyami képzéssel kívánták a hiányzó tanerőt pótolni.

37 A minisztérium ennek megfelelően az átképzés érdekében megbízta a tankerületi főigazgatót Délszláv Tanítói Átképző Tanfolyam szervezésére,

38 Pécsett. A tanfolyam első része 1946. június 14-től szeptember 14-ig, a folytatólagos második része 1947. július 3-tól augusztus végéig tartott. Befejeztével 20 hallgató, akiknek iskolai végzettsége négy középiskolánál alacsonyabb volt, az általános iskola VII-VIII. osztályából vizsgát tett, amely feljogosította őket a pécsi állami délszláv tanítási nyelvű líceum és tanítóképző intézet első osztályába történő felvételre. A tanfolyam 14 hallgatója vizsga nélkül volt a tanítóképzőbe felvételi vizsgára bocsátható. További 3 hallgató négy középiskolánál magasabb végzettséggel rendelkezett. A minisztérium engedélyezte,

39 hogy az 1949. február 15-17. között a tanfolyamot elvégzők közül tizenhármán a délszláv tannyelvű tanítóképző I. osztályának anyagából, 1 fő az I. osztály magyar nyelvű anyagából tett sikeres vizsgálata esetén a II. osztály anyagából, huszonhatan a II. osztály anyagából osztályvizsgálatot tegyenek. A hallgatók Baranya, Bács-Bodrog, Csanád, Pest, Vas, Somogy és Fejéimegyéből érkeztek. A szakmai és a nemzetiségpolitikai igények szükségessé tették a szerbhorvát nyelvű tanítóképzés megszervezését, ezért a vallás- és közoktatásügyi miniszter a Pécsi Magyar Állami Délszláv Tanítási Nyelvű Tanítóképző Intézet létrehozása iránt intézkedett.

40 A szervezőmunka 1946. február 20-tól március 21-ig tartott, de a tanítás március elsején megkezdődött. A rendes szorgalmi időben a tananyag elsajátítása lehetetlennek látszott, ezért a miniszter