Füzes Miklós: Az alsó- és középfokú nemzetiségi oktatás története Délkelet-Dunántúlon 1945-1985 (Pécs, 1990)

II. A nemzetiségi oktatás szervezési gyakorlata - 1. Előzmények a két világháború között

A szervezési módszerek a Volksbund nyílt fellépésével erőszakosabbak lettek. Iskolafenntartó jogának megszerzésével a józan elképzelések érvényesítése lehetetlenné vált. A magyar hatóságok „politikamentessége" a gyakorlatban a segítségnyújtással ért fel. A nyílt politikai fellépéssel, politikai és gazdasági terrorral sem sikerült az iskolahálózatot és a tanulók létszámát a nemzetiségiek anyanyelvi létszámához igazítani. Inkább ellenkező tendencia érvényesült. Az iskolahálózat tovább szűkült, sokan nemzetiségi anyanyelvük ellenére magyar anyanyelvű iskolákba iratkoztak. Sok helyen a beiratkozási kérdések nyílt politikai összecsapásokká fajultak, melynek gyakran a nemzetiségi nyelv oktatása esett áldozatul. Baranya és Tolna iskoláinak 30,0%-a, illetőleg 25,1%-a nemzetiségi tannyelvű, míg a népesség anyanyelvének aránya az 1941-es népszámláláskor 32,2 illetőleg 27,4%. Az eltérés látszatra nem jelentős. Ha azonban Baranya esetében Pécs lakosságát nem vesszük figyelembe és ezt jogosan tesszük, mert itt sem nemzetiségi lakosság, sem oktatás nincs, akkor jelentősebb eltérést észlelünk. A nemzetiségi anyanyelvűek aránya 11,0%-kal meghaladja a nemzetiségi iskolák arányát. A magyar anyanyelvű, tanulók részaránya Baranyában (Pécs nélkül) az 1943'44-es tanévben 59,5%, szinte azonos a népszámláláskor tapasztalt 59,0%-os anyanyelvi részaránnyal.

12 A német anyanyelvű tanulóké 35,6%, a német anyanyelvű lakosságé 37,7%. A délszláv tanulóké 3,3%, a lakosságé viszont csak 1,6%. A magyar anyanyelvűek arányából következik, hogy a magyar anyanyelvűek nem jártak nemzetiségi tannyelvű iskolába, viszont a nemzetiségiek döntő többsége igen. A délszlávoknál ez árnyaltabban jelentkezett, ők ugyanis már a népszámláláskor is inkább a magyar anyanyelv mellett nyilatkoztak. Az iskolai adatok ezt a megállapítást erősítik. A németeknél, mint tudjuk, ellenkező tendencia érvényesült. A korábban magyar anyanyelvűnek nyilatkozókat is német anyanyelvűnek vették fel, így a 2,1%-os eltérést nem tekinthetjük jelentősnek. Számításaink szerint a túlzó anyanyelvi adatok ellenére sem járhatott a német tanulók 5-7%-ánál több magyar tannyelvű iskolába. A nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó adatok vizsgálatával újabb megállapításhoz juthatunk. Az 1941-es népszámláláskor Baranya lakossága (Pécs nélkül) 71,8%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Arányaiban 12,8%-kal többen, mint az anyanyelv szerinti felvételkor. A nem magyar anyanyelvűek jelentős része ebből következően magyar érzelmű volt. Számításaink szerint a német anyanyelvűek 25,9%-a, a valamelyik délszláv anyanyelvhez tartozók 93,4%-a, az egyéb, itt nem részletezett kategóriába tartozók 80,6%-a nyilatkozott magyar nemzetisége mellett. A magyar nemzetiségűek nem mindegyike járt