Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)
D. Iskolakörzetesítés és tanügyigazgatás 1945-1985
Az ,útmutatás" 3. pontja tartalmazza azt a rendelkezést, mely szerint az ugyanabban a városban (községben) két vagy három iskolatípusban (elemi, polgári, gimnázium) megnyílt ált. iskolákat egyesíteni, ill. egységesíteni kell, s megjelöli ennek módozatait. Arra a kérdésre, hogy kik tanítsanak az ált. iskolában az „Útmutatás" a következőket mondja ki: - az alsó négy osztályban osztálytanító s eljárással egy-egy népiskolai tanító; - a fokozatosan kiépülő felső tagozaton, ahol az oktatás „csak szakrendszerű tanítással végezhető eredményesen" elsősorban polgári iskolai és gimnáziumi tanárok tanítsanak, de nem lehet kizárni azokat a népiskolai tanítókat sem „akik kedvüknek, képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő tárgykörökben rendszeres önképzés útján olyan tájékozottságra tettek szert, hogy ezen az alapon a szakrendszerű tanításban eredményesen vehetnek részt". (Később ezeknek a tanítóknak a többsége szaktanítói ill. a pedagógiai főiskolák levelező tagozatán ált. iskolai tanári képesítést szerzett.) A 70 000/1946. VKM sz. rendelet Útmutatásának 5. pontja részletesen szabályozta az iskolák körzetesítését. Mi volt ennek az első körzetesítési rendszernek a lényege, célja? Az, hogy „az egyes községekben vagy tanyai településeken szétszórtan, magukban álló osztatlan és részben osztott népiskolák felső tagozatos tanulóinak szakrendszerű oktatásba való bekapcsolására" körzetek kialakítását írta elő. A körzet központjában a felső tagozatosok szakrendszerű oktatását biztosító körzeti ált. iskola működött, ahová a körzet iskoláiból a tanulók bejártak. Ilyen körzeti ált. iskola ott jöhetett létre, ahol a felső tagozatos helybeli és bejáró tanulók száma elérte az osztályonkénti 25-30 főt, az iskola központi fekvésű volt, és a szükséges személyi és tárgyi feltételeket biztosítani lehetett. A tanterem és tanítói lakás hiányát gyakran az elhagyott, vagy elkobzott épületek igénybevételével elégítették ki. Beruházási lehetőségek hiányában abban az időben ez volt az egyetlen reális lehetőség az ált. iskolák fejlesztésére. így lehetett a háború alatt elpusztult iskolák egy részét pótolni, ill. az új körzeti iskolák tanteremigényeit kielégíteni. Igaz, ezek jelentős része ideiglenes vagy szük-