Bernics Ferenc: Közoktatás és tanügyigazgatás Baranya megyében 1945-1985 (Pécs, 1989)
C. A közoktatás tanácsi irányítása, igazgatása és felügyelete
tokkal, ismeretekkel nem rendelkező pedagógusokkal. Sajátos baranyai nehézség volt, hogy a megye déli része a határsávba esett, és a nemzetiségi kérdés, lakosságcsere erősen politikai problémákkal volt terhelve. Néhány példa a fentiek illusztrálására: - A vb 1950. VIII. 22-i ülésén megtárgyalta a határsávbeli tanítók ügyét. A jelentés szerint a tanévben 65 iskolát látogattak meg, s ennek eredményeként „klerikális beállítottság", „kulákbarátság" és „politikai megbízhatatlanság" címén 51 nevelőt „hivatalból", 42 nevelőt büntetésből áthelyeztek, ill. „kivontak" a határsávból, 9 iskolában nem volt tanító, s ebből 6 a határsávban volt. A nevelőhiányt növelte, hogy 8 tanítót tanulmányi felügyelőnek, 9 tanítót pedig járási úttörő titkárnak „állítottak be". Nagy eredménynek tünteti fel a jelentés, hogy a hittanra beiratkozott tanulók arányát 97%-ról 32%-ra csökkentették, s a megye 342 hitoktatója közül Pécsett 7, vidéken 14 főt leváltottak. - A vb-jelentéseket gyakran „visszadobták", átíratták, mert nem tartották eléggé politikusnak, hiányzott belőlük az „éberség" és az „ellenség elleni harc". Az 1951. I. 31-i jelentésről („Az oktatás kérdése") a vb elnöke kijelentette, hogy abban „pártellenes, szovjetellenes" . . . hang érvényesül. A megyei pártbizottságot képviselő vb-tag pedig úgy értékelte, hogy „nem tűnt ki belőle a párt vezető szerepe". Az 1951. III. 30-án tartott tanácsülésen a vb elnöke - a vb munkájáról szóló - tájékoztatójában már jelentette: „Jelentkezett az ellenség a mi oktatási osztályunkon is, amelyet (így!) könyörtelenül eltávolítottunk !". - Jellemző a vb 1951. IV. 11-i üléséről készített jegyzőkönyvéből a megyei pártbizottság titkárának elemzése a tanácsi apparátusról. Megállapította, hogy az apparátus részben régi szakkáderekből, részben félig-meddig felkészült munkáskáderekből tevődik össze. Hangsúlyozta, hogy a szaktudás önmagában nem elég, sokszor fék is lehet. A munkáskáder vezetőkről szólva pedig leszögezte, hogy nekik nincs elég szaktudásuk, de politikai felkészültségüket is fejleszteniük kell. Ha ez nem megy, személycseréket kell végrehajtani. Ez komoly észrevétel volt, amit az is bizonyít, hogy 1950-1954 között a IX. Oktatási és Népművelési Osztályon 3 ve-