Rozs András (szerk.): A Magyar Kommunista Párt (MKP) és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) Baranya megyei és pécsi iratainak (1944-1948) repertóriuma - A Baranya Megyei Levéltár segédletei 2. (Pécs, 2005)
BARANYA MEGYE ÉS PÉCS VÁROS A KOALÍCIÓS KORSZAK KEZDETÉTŐL A KÉT MUNKÁSPÁRT EGYESÜLÉSÉIG 1944-1948
választási blokk pártjaival szemben, ez 5%-kai meghaladta az országos átlagot. A Demokrata Néppárt Baranya megyében 40%-os választási eredményével elégedett lehetett volna, ha tagjai nem tudták volna már a választás napján, hogy a tényleges hatalmi helyzet valójában nem teszi lehetővé, hogy a párt a politikai élet valóságos szereplőjévé lépjen elő. Pécsett és a pécsi járásban is a Demokrata Néppárt nyert, de a Baloldali Blokk pártjai együtt több szavazatot értek el, mint az ellenzék pártjai (a Keresztény Női Tábor Pécsett és Baranyában nem indult.). A választási eredmények azt mutatták, hogy a kereszténydemokrata eszmeiségű Demokrata Néppártnak Pécsett is jelentős bázisa volt, míg a baloldali változásokat elfogadó, de a kommunista diktatórikus törekvéseket elutasító polgárok közül sokan a Szociáldemokrata Pártra szavaztak. 50 A nemzetgyűlési választások után a Kommunista Párt - már a Tájékoztató Iroda 1947 októberi varsói határozatának tudatában is - offenzívát indított a Szociáldemokrata Párt ellen, a „munkásegység" érdekében. Pécsett a következetesen szociáldemokrata, tehát polgári demokráciát akaró úgynevezett „jobboldali szocdemek" voltak a célpontok, közöttük is elsősorban Tolnai József pécsi polgármester és elvbarátai. 1948. február 7-én tartották Pécsett az MKP III. megyei konferenciáját, melyen Krancz Pál megyei titkár a „reakció hadállásainak szétveréséről" adott hírt. Ilku Pál, az MKP Pécs városi titkára arról írt a párt központjába, hogy Pécsett „annak kell történnie, amit a kommunista párt elhatároz". 1948 március elején megyei Kihagyási Bizottságot alakítottak, melynek döntenie kellett arról, hogy a jövőben kik maradhatnak az egyesített párt tagjai és kik számítanak kommunistaellenesnek. Lemondott Tolnai József pécsi polgármesteri tisztségéről, engedve a kommunista és baloldali szociáldemokrata nyomásnak. Mind az MKP-n, mind az SZDP-n belül politikai tisztogatások indultak. A Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetének Intéző Bizottsága 1948. március 23-ai ülésén 12 vezetőjét és 229 tagját (későbbi összesítés szerint 272 tagját) kizárta soraiból. A vezetők között volt mindenek előtt Tolnai József polgármester, akit mint „a jobboldali harmadikutas kommunista ellenes politikának pécsi vezetője" bélyegeztek meg. Kizárták dr. Galambos Lajos megyei titkárt, mint „Tolnai politikájának végrehajtóját", járási titkárokat, a Dunántúli Népszava szociáldemokrata megyei lap szerkesztőit és kiadóhivatalának vezetőjét, a városi tiszti főügyészt. A vádak között szerepelt a Tolnai ellen felhozottakon kívül: „volt katonatiszt", „volt csendőr", „svábmentő politikát folytatott", „Rákosi elvtárs ellen, rendőrség ellen sorozatos támadások", „a kommunista párt rágalmazása, szovjetellenes magatartás", „fasisztamentés", a 3 éves terv elleni agitáció, de elég volt az „erősen jobboldali beállítottság" hangoztatása is vádként. A kizárásra ítélt SZDP-tagok között neves pécsi közéleti személyek szerepeltek, akik a fenyegettetés ellenére is hűek maradtak a szociáldemokrata és polgári demokrata eszmékhez, elvekhez. Kizárták többek között dr. Schuller Zoltánt, a német kitelepítés ellen fellépő politikust, Vidolovits Nándort, a Sopiana Gépgyár munkás vezetőjét, dr. Dómján Mihály járási ügyészt, dr. Rajczi Péter jogászt, tanfelügyelőségi tisztviselőt, akit különösen veszélyes reakciósnak ítéltek, Páldi Ede vasúti tisztviselő, nemzetközi futballbírót, dr. Rihmer László bányamérnököt stb. a pécsi középosztály és értelmiség színejava kizárásra került. A pártból eltávolítottak a kizárás tényével, valamint akkori és későbbi szilárd kommunista- és diktatúraellenes magatartásuk miatt politikai zaklatásoknak, sőt börtönbüntetésnek voltak kitéve. 51 — 20 —