Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

Sem az időpont, sem pedig az említett három városban, illetve ezek közelében történt tömeges letelepedés nem volt véletlen. Diósgyőrött és Ózdon voltak a nagy vas- és acélipari üzemek, Pécs gyorsan és lendületesen iparosodott (szinte egyedül az egész Dunántúlon), továbbá „talán egyetlen más országban sem összpontosult a modern nagyipar oly mértékben a fővárosban és közvetlen környékén, mint Magyarországon".

24 A bolgár kertészek szemszögéből jobb és szélesebb piaci lehetőségek aligha adódtak volna másutt. Ezzel párhuzamosan a magyar mezőgazdaság már elindult a kapitalista átalakulás útján (1849-1890), az első világháborúig pedig ezek a termelési viszonyok megszilárdultak.

25 Az utóbbi szinte korlátlan lehetőségeket biztosított azon bolgár kertészek számára, akik Magyarországra jövetelük előtt az Oszmán Birodalom még feudális körülményei közepette termeltek, hiszen Bulgária a majdnem öt évszázados idegen iga és uralom alól 1878-ban szabadult föl. Mindemellett korántsem véletlen és éppen a fentiekkel magyarázható, hogy Budapesten, Pécsett és Miskolcon működtek bolgár egyesületek (ma is, csak Miskolcon átalakult klubbá), templomok vagy kápolnák, iskolák (a fővárosi 1981-től általánosból szakközépiskola lett

26

, de nem nemzetiségi, mert először főleg a budapesti bolgárok tartották fent adományokból, később pedig a szófiai Oktatási Minisztérium, az oktató-nevelő munka a magyarországi körülményekhez kis mértékben módosított bolgár tantervek alapján folyik). Természetesen, itt a nemzetiségi kisebbségi közösség alatt azt kell érteni, hogy legalább néhányezer bolgárt foglal magába. Mert másutt, így például PesfPilis-Solt-Kis-Kun, Szolnok, Csongrád, Somogy, Békés, Zala (a mai Magyarország területén), valamint Krassó-Szörény, Temes, Torontál, Arad és más megyékben szintén letelepedtek bolgárok, de számuk (ötventől néhányszázig) és szétszórtságuk miatt csakis nemzetiségi kisebbségi csoportoknak és szórványoknak minősíthetők. Fontosnak tartottam a felvázolt földrajzi elhelyezkedést, mert a három nemzetiségi kisebbségi közösség vonatkozásában is elmondható: tartották egymással a kapcsolatot, de lényegében egymástól függetlenül folytatták termelési, társadalmi, kulturális és egyéb tevékenységüket, gyakorlatilag és a szándék ellenére országos központ nem jött létre (talán ezért soha nem vették őket számításba mint nemzetiségi kisebbséget?). Ugyanakkor szinte a magyarországi letelepedésük pillanatától kezdve a bolgárok maguk teremtették meg a szükséges anyagi feltételeket egyesületeik alapítására, szervezett közösségi életük különböző rendezvényeinek, valamint kulturális és oktatási céljaik megvalósítására. így például, miután határozat született a Magyarországi Bolgárok Egyesületének 24

Magyarország története. 1890-1918. 7/1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978., 355-356 p. 25

Vö.: A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. században (1849-1949). Agrártörténeti tanulmányok, 4. szám, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976. Vörös Antal: A magyar mezőgazdaság a kapitalista átalakulás útján (1849-1890), 9-152. p. Für Lajos: A kapitalista mezőgazdasági termelés megszilárdulása a századfordulón (1890-1914), 153274 p. Magyarország története 1848-1890. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 6/1. kötet: 557-566. p.; 6/2. kötet: 1039-1117 p. Magyarország története 1890-1918. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 7/1. kötet: 293-337. p. 26

Az átszervezést kimondja a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsnának 68/1981. IV. 17. sz. rendelete, az első érettségi bizonyítványok kiosztására 1984. június 1-jén került sor.