Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - FOGARASSY LÁSZLÓ: A pozsonyi magyar főiskolás egyesületek történetéhez (1937-1945)
kereskedelmi főiskolás és 4 zenekonzervatóriumi hallgató. 10 A középiskolákból újonnan kikerült magyar diákság még nem fogta fel eléggé a műszaki tudományok fontosságát. Zsúfolt volt a bölcsészeti kar, hiszen csak egy-egy magyar tannyelvű gimnázium és kereskedelmi akadémia maradt meg, majd a poszonyi szlovák leánygimnáziumban nyitottak párhuzamos osztályokat. A magyar főiskolások az első Csehszlovákiában kb. egy ezrelékét képezték a magyar nemzetiségű lakosságnak, viszont a Szlovák Államban már több mint három ezrelékét. Ennek az a magyarázata, hogy az új főiskoláknak Pozsonyban történt megnyitása előtt ezeknek az elvégzése költségesebb cseh- vagy morvaországi tartózkodással volt egybekötve, nem is szólva arról, hogy azok a magyar diákok, akik a szlovák nyelvet csak a gimnáziumban sajátították el, a cseh előadásokat nehezen értették. A szlovák állam alatt viszont az volt a helyzet, hogy az akkori magyar diákgeneráció tagjainak a zöme szlováklakta vidékről érkezett Pozsonyba, és már jól beszélt szlovákul. A CsMASz utolsó alelnöke a második világháborús időszakról így nyilatkozik: „...a szlovák állam alatt az itteni magyarság és főiskolásság nem bontott új ideológiai zászlókat. A »megmaradni« elv és cél különböző ideológiai beállítottságú egyéneket sodort egy karámba. A modus vivendi kedvéért napról napra újabb kompromisszumot kellett kötni. - De nemcsak kifelé kellett ügyesen táncolni, befelé az egység kedvéért az ideológiai ellentéteket el kellett csitítani, és mindenütt az érdekvédelem került előtérbe. Kétségtelen, hogy az ifjúságban mindig meg volt a hajlam forradalmi újításra, és az idősebbek generációja nem nézte ezt jó szemmel. Ha meg is csillant néha kis reménye újabb frissebb áramlásnak, inkább csak helyi jellegű kisebb epigonokról volt szó, akiket nem lehetett összehasonlítani a régi sarlós és prohászkás nemzedékkel." 1 Az akkori rendőrállam légkörére jellemző, hogy még a pozsonyi szlovák főiskolásságból szervezett Hlinka Akadémikus Gárdát is feloszlatták, mint politikailag kevésbé megbízható alakulatot. Nem kétséges, hogy ha a magyar főiskolások közt egy baloldali színezetűnek látszó megmozdulásra került volna sor, abba beavatkozott volna az akkori politikai rendőrség. De a Magyar Párt vezetősége jobboldali elhajlást sem tartott kívánatosnak. A párt elnöki tanácsában állandó helyet biztosítottak a magyar főiskolások mindenkori vezetőjének, illetve a MAKK elnökének, hogy egyúttal jobban szemmel is tarthassák őket. A pártvezetőség konzervatív szárnya bizalmatlansággal figyelte a Király Tibor által erőteljesebben intonált népi irányzatot, amelynek egyik kifejezése az is volt, hogy a főiskolások szepességi szavalókörútjukon József Attila verseit propagálták. Számos főiskolás nagy érdeklődéssel tanulmányozta a népi írókat, mint Veres Pétert, Illyés Gyulát, Féja Gézát, Kodolányi Jánost, Kovács Imrét és Matolcsy Mátyást. 1940 nyarán a MAKK átköltözött a Pauliny-Tóth (Krisztina) utca 15. sz. alatti házba, mivel azt a házat, amelyben az otthona volt, megvásárolta egy német bijodalmi cég, amely valamennyi lakónak felmondott. Az új. helyen is csak két évig maradhatott, mert ezt a házat megvette a Gettmann család, amelynek éppen a MAKK ötszobás otthona kellett családi lakásul. Ezért a MAKK 1942 őszén utolsó otthonába, a Zöldszoba utca 1. szám alá költözött. Mindkét alkalommal az egyesület berendezésével és saját bútoraival együtt hurcolkodott a diákotthon idős takarítónője és őrzője, a diákok által csak „MAKK-néninek" nevezett Nagy Jolán, akire kissé zsémbes volta ellenére ma is szeretettel emlékeznek a még élő akkori főiskolások. 10 PR 1407. csomóban a MAKK elnöke és titkára által aláírt jelentés. (Hivatalos felszólításra történt.) u Dr. Földes József írásbeli hozzászólása a szerző anyaggyűjtéséhez (1948).
