Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886
A 4-es számú mellékletben láthatjuk a nemzetiségiek oktatásügyének főbb mutatóit. 50 A leírtak alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mind a magyar kormányzati szervek, mind pedig a nemzetiségi vezetők álláspontját politikai érdekek motiválták. Amíg az előbbiek érdekében állott, hogy a valóságot megszépítve mutassák be, addig az utóbbiak azt vélt érdekeiknek megfelelően torzították. Mindenesetre mindkét fél felismerte, hogy az oktatás olyan stratégiai fegyver, amellyel hosszabb távon a hatalom kérdését is el lehet dönteni. A Horvátországban és Szlavóniában kiépülő magyar iskolahálózatot ezért fogadták mind a szerbek, mind pedig a horvátok ellenséges érzülettel. A vallás Az oktatást és a vallást mindig felhasználták a hatalmi-politikai érdekek szolgálatában, azonban szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a nemzetiségek, etnikumok, a társadalom marginális területére jutott népcsoportok érdekvédelmi funkcióit is elláthatta. Intézményeik - iskolák, egyházközségek, egyletek - révén védik a kisebbségben élők anyanyelvét, hagyományaikat és kulturális igényeiket. Horvát-Szlavonországban a magyarság nemzeti gondozását az iskolák, a Julián Egyesület és a református egyház vállalta fel. A katolikus egyház e kérdésben korántsem tudott pozitív szerepet betölteni, mivel egyházközségeik és papjaik a zágrábi püspökség hatáskörébe tartoztak. így nem tudták magukat függetleníteni a horvát hatalmi érdekeket szolgáló klérustól. A református papok és egyházközségeik kedvezőbb helyzetben voltak, jogilag ugyanis a Dunántúli Református Püspökséghez tartoztak, utasításaikat mindenkor végrehajtották. A katolikus vallású magyarság kedvezőtlenebb helyzetbe került, a magyarul tudó papjaik helyébe Zágrábból horvát papokat vezényeltek, s a templom, „ez a maroknyi kis haza" elvesztette vonzó hatását, és nem tudta összetartani egy-egy község lakosságát. Körmendy Sándor, a Belső Somogyi Egyházmegyéhez tartozó Hedrehely lelkésze 1877-ben beszámolt szlavóniai útjáról, amikor is meglátogatta Brekinszkán az első protestáns egyházgyülekezetet, valamint Daruvárott egy alakítandó gyülekezet lehetőségeit tanulmányozta. Jelentésében hangsúlyozta, hogy a szlavóniai protestáns misszió nemcsak a Belső Somogyi Református Egyházmegye, hanem az egész dunántúli egyház közügyévé kell, hogy váljon. Szerinte e misszió „bármely felekezetű magyarok gyámolítását, sőt magának az állam kormányának az ügy horderejéhez méltó istápolását is igényelheti". 51 Daruvárt és Verőcét tartotta lagalkalmasabbnak arra, hogy e településekben protestáns egyházköségeket, templomokat és iskolákat hozzanak létre. Ezt központi fekvésükkel, a földbirtokosok áldozatkézségével, valamint a környéken lakó jelentékeny számú protestáns lakossággal indokolta. A törvényhatóságokban gyűjtést indítottak a Szlavóniába költözött magyarok számára szervezendő tanítói és lelkészi állások támogatására. Somogy megyében 1881-ben e célra 499 Frt 64 krajcárt 00 U. o. 202. p. 51 SML Alispáni iratok 1881/28. sz.
