Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

gyűjtöttek össze. Somogy megye átiratában a dunántúli megyék csatlakozását kérte. A protestánsok éltek azzal a lehetőséggel, hogy a szlavón-horvát-dalmát iskolai és vallási törvények szerint az iskolát fenntartó testületek nyelvén oktathatnak, az egyházak pedig kapcsolatot tarthatnak egymással. A protestánsoknál a nemzetvédő reflexek évszázadok során kialakultak, e tekintetben rugalmasabbak voltak a katholikus egyháznál. Felismerték, hogy a vallás megőrzésén túl a magyar kultúráért és a politikai stabilizációért is sokat tehetnek. Körmendy a következőkkel érvel: „A mi életre valóbb népünk életképességet visz be és terjeszt Szlavóniában, gyarapítja tehát a korona tartomány élet s adó képességét; magyar érzelmet visz be, s ébreszt, szilárdítja tehát a politikai kapcsolatot a testvér és az anyaország között: jövőt biztosít, mert pszichológiai törvény... hogy idegen földre beköltözött elem mindig életképesebb, mint amely helyből kihagyja magát szoríttatni általa."

53 Érvelésének ideológiai tartalma - aligha kétséges, hogy - erősen vitatható. A nacionalista megnyilvánulásoktól a protestáns egyházak sem voltak mentesek. Azonban az is vitathatatlan tény, hogy a kisebbségben élő magyarság anyanyelvét és nemzeti érzelmét a protestáns egyházak nélkül nem tudta volna megőrizni. Miként a korábbiakban említettük, HorvátSzlavonországban a katolikus egyház a horvát hatalmi politika eszközévé vált. A magyar lakta községekben nem volt magyar nyelvű római katolikus plébánia. Ennél a magyar kormányzati és egyházi vezetők lényegesen engedékenyebbek voltak, jóllehet nacionalista álláspontjukat nem lehet vitatni. De amíg a Muraköz és a vendvidék 40-50 plébániájában horvát és vend nyelven miséztek, Bácskában pedig több mint 30 plébániatemplomban horvátul imádkoztak a hívek, addig Szlavóniában még a magyarok által lakott falvakban is a lakosságnak horvátul kell imádkoznia és gyónnia.

54 Strossmayerhez, a djakovári püspökhöz a magyarok több ízben is fordultak írásban, és küldöttségek is felkeresték annak érdekében, hogy legalább a nagyobb ünnepeken engedje meg, hogy templomaikban magyarul prédikáljanak és énekelhessenek. Kérelmüket mindig elutasította. A horvát plébánosokban még több megértés volt, több helyütt vasárnap a horvát litánia után a templomokban együtt maradhattak a magyarok és magyarul énekelhettek, és a magyar nyelvű gyónást is megengedték. Ezekbe a templomokba aztán tömegesen érkeztek a magyarok a környező községekből és a szomszédos pusztákból. Ezek azonban ideiglenes és átmeneti jellegűek voltak, a magyarbarát papok áthelyezésével és püspöki rendeletekkel megakadályozták, hogy a fenti jelenség általánossá váljon. így a magyarok által lakott községekben és a pusztákban régi szokás szerint az iskolákban gyűlt össze a magyarság vasárnap és ünnepnapokon. A magyarországi katolikus egyház vezetőinek erőfeszítéseit, amely szerint minden magyar faluban magyarul gyónhassanak, a zágrábi érsek megakadályozta. Úgy tűnt, hogy amíg az alsó papsággal, a plébánosokkal és a káplánokkal meg lehetett értetni, hogy a kivándorolt magyaroknak elsősorban anyanyelvükön van szükségük lelki vigaszra, addig a magas klérus, a zágrábi és a djakovári püspök e jogos kéréstől mereven elzárkózott. Ezt a magyarok jogosan tarthatták vereségnek, mert amíg a németek általában mindenütt 52 u. o. 53 u. o. 54 OL K-26-1908-XVI. 258. 150. p. Jelentés a Horvát-Szlavonországban lakó magyarokról és a horvát-szlavonországi magyar tannyelvű iskolák 1905-1906-ik tanévi állapotáról és működéséről.