Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

iskolákat.

29 Voltak olyan vegyes nemzetiségi falvak, amelyekben a magyar földbirtokosok támogatásával kiharcolták, hogy iskoláikban a magyar nyelvet is tanították, így Cabuna, Detkovác, Belistye és Valpó községekben.^

0 A református falvak lakói a Dunántúli Református Püspökség támogatását vették igénybe, Nikincén, Maradékon, Szent-Lászlón, Harasztinban, Brekinszkán, Kórógyon, Korenicsán és Magyarrét faluban építettek iskolákat.

31 A század utolsó évtizedétől - 1890-1897 - MÁV-iskolákat is létesítettek Kamerál-Moravicán, Brodban, Vinkovcén, Zimonyban, Zágrábban és Eszéken.

32 1908ban már Naèicon, Dályán, Mitrovicán, Rumán és Judián településeken is működtek MÁV-iskolák. Ezekbe a vasutas gyermekek mellett főképpen a vasúti vonalak mentén lévő pusztákban és falvakban élő magyarok gyermekeit iskoláztatták be. Ezek az iskolák korszerűen berendezett tantermeikkel felülmúlták a református és a községi magyar iskolákat.

33 Az iskolák kezdettől fogva harcoltak létükért, mivel a horvát kormány nevezte ki a tanítókat és minden eszközt igénybe vett a horvátosítás érdekében. Erre a sorsra jutott a budakováci, a lacházi, a tersienfeldi, az újgráci, a csákovci, az opatováci és az antunováci iskola is.

34 Magyarországon a kormányzati szerveket egyre több támadás érte a Horvátországban és Szlavóniában élő magyarság hátrányos helyzete miatt. A horvát nacionalizmus hangadói a magyarság jogos igényeit nem vették figyelembe, ellentámadásba indulva a „magyarosítás" veszélyeit hangoztatták. Zágrábban, Eszéken és a többi horvát városban a magyarellenes tüntetések egyre gyakoribbak és látványosabbak lettek. Tüntettek a magyar iskolák ellen, miközben az oktatásügyet politikai eszközként használták fel. A századelőn - 1904-ben - Budapesten megalakult a Julián Egyesület, amely a Dráván túli területeken magyar tannyelvű iskolák létesítését szorgalmazta. A megalakulás időszakában a politikai széljárás kedvezőnek mutatkozott. A hercegprímás nyilvánosan tiltakozott a kisebbségben élő magyarság üldözése miatt, majd sürgette azok védelmét. 1903-ban újították meg a magyar-horvát pénzügyi egyezményt. A miniszterelnök és a horvát bán egyezséget kötött a Julián Egyesület által létesítendő magyar iskolák érdekében. A bán a magyar iskolák egész sorát engedélyezte. 1905-1907-es években a magyar gyermekek közül már 4.731-en vették igénybe az időközben megalakult Julián iskolát.

35 Úgy tűnt, hogy a horvát közvélemény e tényt tudomásul veszi és tolerálja. A hatóságok a legnagyobb előzékenységet tanúsították, mindössze egy ellenzéki képviselő tiltakozott. A harmonikus együttműködés azonban tiszavirágéletűnek bizonyult, és amikor az ellenzéki koalíció hatalomra került, mértéktelen és rendszeres hajszát indítottak a magyar iskolák ellen, azoknak a bezárását, valamint a liberálisnak tartott horvát népiskolai törvény azonnali szigorítását követelték. Mivel a magyar 29 Uő.: U. o. 30 Uó.: U. o. 31 Uő.: U. o. 3 OL K-26-1908-XVI. 258. 159. p. Jelentés a Horvát-Szlavonországban lakó magyarokról és a horvát-szlavonországi magyar tannyelvű iskolák 1905-1906-ik tanévi állapotáról és működéséről. 33 OL K-26-1908. XVI. 258. 159. p. 34 U. O. 160. p. 35 OL.K-26-1907. XVI. 3564.