Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886

nyelvű iskolák szervezését a református egyház, az államvasutak és a Julián Egyesület vállalta magára, a horvát nacionalista erők rájuk kívánták mérni a fő csapást és koncentrált támadást indítottak ellenük. A zágrábi országgyűlés utasította a horvát kormányt, hogy dolgozzon ki olyan törvényjavaslatot, amelynek értelmében a szlavóniai színmagyar református gyülekezeteket elszakíthatják a hazai református egyháztól. Természetesen a MÁV iskoláit sem kímélték, azok is a támadások pergőtüzébe kerültek. A horvát politikusok semmitől sem riadtak vissza, a zsarolás eszközét is igénybe vették. A bán alkalmazkodva a megváltozott viszonyokhoz, a kulturális autonómiára hivatkozva tiltakozott az ellen, hogy a magyarországi politikai körök e kérdésbe beavatkozzanak. Közjogi vita kezdődött a tekintetben, hogy a magyar miniszterelnök milyen alkotmányos jogokkal rendelkezik. A Julián iskolákból kezdetben kitiltották a katolikus vallású tanulókat, majd a német nemzetiségieket is. A tájékozatlan szülőket pedig nem egyszer súlyos pénzbírságokkal büntették. A korábbiakban a horvát-szlavón népoktatási törvény értelmében lehetővé tették a Magyarországon végzett tanítóknak, hogy utólagosan vizsgát tegyenek horvát vagy szerb nyelvből. A törvény nem írta elő, hogy a vizsgát csak horvát és szerb bizottságok előtt lehet abszolválniuk. A gyakorlatban elfogadták a csáktornyai, a bajai és a temesvári tanítóképezdében szerzett képesítéseket. Ezzel a gyakorlattal szakítottak, mivel a magyar tannyelvű iskolák életképességét minden eszközzel igyekeztek meggátolni. A korábbiakban elfogadott tantervet a magyar iskolákban hatályon kívül helyezték. A magyar nyelven írt történelem tankönyv használatát sem engedélyezték. Mindezek ellenére 1907-ben - a horvát statisztika szerint is - 7300 magyar gyermek járt Szlavóniában idegen tannyelvű iskolákba.

36 Igen figyelemre méltó a soproni határszéli rendőrkapitány 1907 május havi belügyminiszternek küldött jelentése, aki azt a miniszterelnöknek továbbította. „Horvát-Szlavónországba betelepült szín-magyarság, a horvát-szlavón területet kezdi otthagyni. Amerikába vándorol. Ezen népmozgalom mind nagyobb mérveket öltött, s az utolsó két hónapban meg éppenséggel megdöbbentően emelkedett a Horvát-Szlavonországból kivándorolt színmagyarság száma. Ezen kivándorló magyarok szokásos kérdésünk alkalmával kivándorlásuk okául részben a horvát hatóságoknak a velük szemben tanúsított kedvezőtlen és zaklató magatartását, részben, az ottani sokkal műveletlenebb horvátok folyton ébrentartott mélységes gyűlöletét, részben pedig azt hozták fel, hogy ott még akkor sem képesek magyarságukat fenntartani, ha telepeken élnek, mert gyermekeiket magyar iskolákba nem járathatják, s azok ott elhorvátosodnak, s a mellett még analfabéták és így teljesen műveletlenek maradnak."

3 Jóllehet a kivándorlás okai ennél összetettebbek voltak, a horvát nacionalizmus hangadói valóban mindent elkövettek azért, hogy az „idegen" népelem Amerikába távozzon. A kormányzati szervek Magyarországon a nemzetiségiek kivándorlásával kapcsolatosan hasonló álláspontot képviseltek. A Julián iskolák száma nem kis erőfeszítés árán azért növekedett, amelyet az alábbiakkal igazolhatunk.

38 36 U. o. 37 U. o. 38 OL K-26-1909. XVI.-64. 729. cs. Igazgatói jelentések és tájékoztatók a Julián Egyesületről.