Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a külföldre szakadt és külföldön élő magyarság történetéből - KISS Z. GÉZA: Drávaszög és Szlavónia református egyházai a 19. századi civilizációváltás idején 1817, 1886
olcsón megvásárolt földet nem eresztették el és őket sem a föld, inkább vállalták a kisebbségi sorsot, a napi tortúrákat, az álmatlan éjszakákat a félelemmel és magaláztatással együtt, reménykedve egyúttal életük és sorsuk jobbra fordulásában. A Szlavóniába kivándoroltak életkörülményei még kedvezőbbek voltak, akik Horvátországba telepedtek le, hátrányosabb helyzetbe kerültek. Szlavóniában a nemzetiségek többen voltak, toleránsabban viselkedtek egymással. Ellentét nemcsak a magyar-horvát, szerb lakosság között feszült, hanem az utóbbiak között is. A nacionalista hatalmi törekvések sértették egymás érdekeit is. A görög-keleti vallású szerbek és a római katolikus horvátok között áthidalhatatlannak látszó űr tátongott. Ezért fordulhatott elő, hogy a magyarok a horvátok túlkapásaival szemben nem egyszer a szerbektől kaptak támogatást. Természetesen ezzel nem állítjuk azt, hogy a szerb nacionalizmus nem sértette a nemzetiségek érdekeit, de azok a horvát-szerb ellentétet javukra nem egyszer fel tudták használni. A magyar kisebbség sorsa Horvát-Szlavónországban Oktatásügy Az oktatás az ellentétek kardinális kérdésévé és a nacionalista indulatok ütközőjévé vált. A korábbiakban Szita László egyik tanulmányában felvázolta, hogy Somogy megye iskoláiban - a dualizmus korszakában - a magyarosítási törekvések miként érvényesültek. 27 Úgy véljük, a mérleg másik serpenyőjét is meg kell vizsgálnunk, nevezetesen azt a tényt, hogy a horvát-szlavónországi iskolákban a horvátosítást milyen eszközökkel és hogyan valósították meg. A magyarok asszimilációja részben spontán módon érvényesült, főképpen azonban inkább erőszakosan, hatalmi eszközökkel siettették. Azok a magyarok, akik még az 1880-as évek előtt kisebb-nagyobb rajokban érkeztek, magukra maradva magyar nyelvű iskolák és templomok hiányában az asszimiláció sodrásában fokozatosan elhorvátosodtak. Az uradalmi cselédeket ez a veszély kevésbé fenyegette, mivel azok tömbökben, zártabb területen éltek, akik a magyar földesuraktól magyarságuk megőrzése érdekében hathatós segítséget kaptak. Az első magyar tannyelvű iskolákat ezekben az uradalmakban építették. A puszták zárt világában védettebbek voltak. Az első magyar tannyelvű iskolákat Pejacsevich gróf Mojavolján, Szolnok- és Örömpusztán, Eitz gróf Lipovacsán és Ovárpusztán, Mailáth gróf Martincepusztán, Gutmann báró Zdencipusztán, Schaumburg-Lippe herceg Korlapusztán építették. 28 Némi fáziskéséssel néhány magyar faluban a lakosság kezdeményezte az iskolák építését, így többek között: Budokovácon, Újgrácon, Terezinopoljén, ez utóbbi helyen a Jankovich család támogatásával. E család az iskolaalapítók közé tartozott, saját anyagi erőből Antunovácon, Opátovácon és Csakovcén létesített 27 Szita László: A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében. In: Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. 22. k. Szerk.: Szili Ferenc. Kaposvár, 1991. 95-116. p. 28 Margitai József: i. m. 9-10. p.
