Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)
Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)
ták a magyar nyelvet, hanem gyorsabban és jobban tudtak beilleszkedni egy számukra már kevésbé idegen társadalomba. Ez a folyamat egyben beindította a bolgár kertészek létszámának csökkentését anélkül, hogy redukálta volna a Magyarországon élő és dolgozó bolgárok összlétszámát. A Magyarországon élő és dolgozó bolgárok, s ezen belül a kertészek összlétszáma kezdetben lassú, de biztos növekedésének kezdete 1930-ra tehető, ennek mindenekelőtt politikai előzményei voltak. Mindkét ország kereste a kölcsönös közeledés útjait, de a magyar külügyminiszter, Walkc Lajos (1880-1954) csak 1928 vége felé látta elérkezettnek az időt, amikor el lehet kezdeni kétoldalú tárgyalásokat egyelőre döntőbírósági szerződés megkötéséről. Korábban nem lehetett, hiszen a belpolitikai válságot Bulgáriában csak 1928 őszére sikerült leküzdeni. A tárgyalások el is kezdődtek, menetük azonban vontatott volt, mert jegyzékek cseréjével folytatták ezeket. 239 Mégis fél év múlva, 1929. július 22én Budapesten Walkó Lajos magyar külügyminiszter és Sztojan Petrov Csomakov, a budapesti bolgár követség vezetője, aki rendelkezett a szükséges meghatalmazással, aláírták a szerződést. 240 Maga a bolgár külügyminiszter, Atanasz Burov (1875-1954) kijelentette, hogy az utóbbinak politikai jelentősége nincs. 241 Következményei azonban voltak, ezek hatottak a kétoldalú kapcsolatok fejlődésére. Csupán két példa erre: 1930. június 5-én Budapesten ratifikálták az egészségügyi kölcsönös segítségnyújtásról szóló egyezményt 242 , előtte pedig, 1930. január 30-án Szófiában létrehozták a Bolgár-Magyar Társaságot, melynek egyik alelnöke a magyar régésztudós, Fehér Géza (1890-1955) lett. A Magyarországon élő és dolgozó bolgárok létszámának növekedésre közvetlenül hatott a magyar Belügyminisztérium Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság két sürgős, szigorúan bizalmas körrendelete, amelyeket valamennyi vármegye alispánjának és a m. kir. állami rendőrség budapesti és valamennyi kerületi főkapitányának küldtek. Az első engedményeket tesz és szinte kategorikusan kilátásba helyezi a továbbiakat. 244 A következő rendelet nem sokat késett, 1931. március 14-én bocsátották ki. Feltétlenül érdemes idézni belőle: „A bolgár királysággal létesítendő kölcsönös megállapodásig a bolgár állampolgároktól lakhatási engedélyek kiállításáért egyelőre a következő díjak szedendők be: Munkások, cselédek, kertészek, stb. részére a lakhatási engedély díjmentesen állítandó ki. Földbérlők (társbérlők), piaci árusok, jobb jövedelmű munkavezetők részére a lakhatási engedély díja 3 pengőben állapítandó meg. A díjmentesen, illetve mérsékelt díjért adott lakhatási engedélyek kizárólag egy évi érvénnyel állíthatók ki. 239 I4J4HA, (pon^Ns 176, ormc JNs 6, a.e. Ns 1775, JI. 4, 61, 80, 81. UJTHA, (poHflNs 176, oriHcNs5, a.e. Ns 1296, JI. 110-114. B-K "3opa", 24 IOJIH 1929 r. 241 Bacnn BacHJieB - Bjjrapo-HexocjioBauiKHTe OTHOUICHHH. B: cn. "HcTopHHecKH nperjiea", 1972, KHnxcxa 3, 39 p. 242 B-K 'TJeMOKpaTHHecKH croBop", 6poö 1980, 6 K>HM 1930 . 243 B-K "/JeMOKpaTHiecKH croBop", 6pofi 1878, 30 snyapH 1930 r. 244 BML Pgm. iratai, 100.000. B.M. /1930. sz. körrendelet.
