Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

Azoknak a bolgár állampolgároknak, akiknek havi jövedelme 150 pengőt meghalad, a lakhatási engedély kiállítási díja felére mérsékelhető. Az 1930. évi 100.000 B.M. rendelet 12. par.-ának megfelelően a felére mérsékelt díjjal kiadott lakhatási engedélyek több évre esetleg visszavonásig is kiállíthatok."

245 Könnyen megállapítható, hogy éppen a kertészek és az általuk foglalkoztatott idénymunkások részesültek a legnagyobb kedvezményben, a gazdák, ha földet béreltek, akkor a lakhatási engedélyért mindössze három pengőt, kellett fizetniük, a napszámosok pedig ingyen kapták azt. Az idézett körrendelet végén Folyovich József, a KEOKH vezetője, megjegyezte: „az intézkedés a bolgár királysággal létesítendő megállapodásig érvényes"

246 A megállapodás szinte „menet közben" született, és a gyakorlatban azt jelentette, hogy évente az illetékes magyar hatóságok és a bolgár külképviselet az erre a célra meghatalmazott személyei kölcsönösen állapították meg azoknak a bolgár idénymunkásoknak számát, akik az akkor folyó évben Magyarországon, főleg bolgár gazdáknál szándékoztak munkát vállalni. A szabályozásra azért került sor, mert a bolgár idénymunkások beáramlása egyre nagyobb méreteket öltött a húszas évek végén, ez pedig táptalajt adott különböző közvetítők üzérkedéseire. Ezért 1930. július 29-én a budapesti Bolgár Követség külön hirdetményt nyomatott, amelyben elrendelte a következőket: a bolgárok csak a követségen keresztül kérhetnek és kaphatnak lakhatási engedélyt; ott lesz egy kijelölt személy, aki kitölti az erre a célra készült nyomtatványt és ezt hitelesíti; csak ennek a személynek van joga ezzel foglalkozni, nevét közlik az illetékes magyar hatóságokkal, ezek pedig mástól semmilyen okmányt nem fogadnak; a költségek szigorúan megállapítottak. A végén a bolgár követség felhívja a gazdák figyelmét, hogy az idénymunkások szerződtetésénél a képviseletéhez kell fordulni a lakhatási engedélyek megszerzése érdekében. A hirdetményt, miként az előbb említett magyar-bolgár döntőbírósági szerződést, a követség vezetője, Sztojan Petrov Csomakov írta alá.

247 íly módon zöld utat biztosítottak - különösen a kertészek és az idénymunkások előtt -, számuk valóban egyre gyorsuló növekedésnek indult. Itt egy nagyon érdekes ellentmondásnak lehetünk tanúi: mind Bulgáriában, mind Magyarországon pontosan akkor, 1930-1931-ben tömbolt a világgazdasági válság, a mezőgazdasági termékek árai mintegy 50-70 százalékkal zuhantak le. Nem volt jobb a helyzet az iparban sem, s mindez mély pénzügyi válsággal párosult, hiszen mindkét ország korántsem fizette ki (és nem nagyon tudta) a rájuk szabott jóvátételeket. A felsoroltak ellenére a bolgár kertészek, s különösen az idénymunkások száma állandó növekvő tendenciát mutatott. A titok nyitja egy: a világgazdasági válság annyiban érintette a magyarországi, s ezen belül a báránya megyei és a pécsi bolgár kertészeket, hogy véghez vitte a szociális rétegződést, ugyanakkor azonban nem okozott csődöt egyetlen egy gazdánál, mindenki kisebb vagy nagyobb mértékben folytatni tudta termelői és értékesítési tevékenységét. Ebben az időben alakultak Baranya megyében és Pécsett új nagyobb kertészetek, illetve a régiek közül egynéhány nagyobbodott. Ebben az értelemben ez volt a harmadik fordulópont a Magyarországon élő és dolgozó 245

BML Pgm. iratai, 215/1931. ein. B.M.- 05059/1931.111. 18. sz. körrendelet. 246

Uo. 247 IUJHA, (ponn J* 364, ormc Ne 1, a.e. J* 103, JL 25. (rpi.6)