Baranyai történetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1992/1995. (Pécs, 1995)

Tanulmányok és forrásközlemények a nemzeti és nemzetiségi kérdés történetéből - GJUROV ALEXANDER: Bolgár betelepülők Baranya megyében az évszázados hagyományok tükrében (1870-1944)

tavaszán is külön kellett összeríni az ottani hadköteleseket.

238 Éppen ezek a jelenségek mutatják, hogy ebben az időben kezdődött el az igazán tartós letelepedés. Tévedés lenne azt hinni, hogy a Magyarországon élő és dolgozó bolgár kertészek valamilyen politikai meggyőződés vagy megfontolások miatt nem mentek szívesen vissza Bulgáriába, illetve vonultak a hadseregbe. Már a kezdet kezdetén, az I. Balkán-háború alatt, amely lényegében felszabadító volt (hiszen a berlini kongresszus határozatainak köszönhetően az ország területe akkor mindössze 95.223 km

2 volt, a többi bolgár lakta rész még az Oszmán Birodalomban), a bolgár nép óriási lelkesedése se tudott különösebb hatást gyakorolni rájuk, pedig valóban ők is hazafiak voltak. Mivel magyarázható ez a jelenség? A magyarázatnak mindenekelőtt és majdnem kizárólag egzisztenciális alapja és gyökerei vannak. A nincstelenség és a nyomor, amelyek a múlt században még mindig idegen elnyomással is párosultak, sok bolgárt arra kényszerített, hogy elhagyja hazáját, és máshol keressen megélhetést és boldogulást. Azoknak, akik Magyarországra jöttek, pár év elteltével és megerőltető munkával sikerült talpra állniok, megteremteniök a szükséges anyagi feltételeket, később egyeseknek még meggazdagodni is. Ugyanakkor a zöldségtermesztés jellege olyan, hogy félbeszakítása egyenlő lehet a teljes anyagi csőddel, ráadásul a bolgár kertészeknek nem igen volt más foglalkozásuk. Ez magyarázza viszonylagosan magas létszámukat Baranya megyében és Pécsett, de az egész Magyarországon is az első világháború alatt a katonai szolgálat alóli felmentés lehetőségeinek keresését. S ha utóbbi mégsem sikerült, akkor a bolgár kertészek inkább a helybeli magyar alakulatokhoz vonultak be, miként Coni Hrisztov Gogev is, mert ily módon többé-kevésbbé ha nem is folytatni, de legalább közelről irányítani tudták a termelői tevékenységet az általuk bérelt földeken. Ezzel egyidőben az első világháború elindította a rétegződést a bolgár kertészek körében, hiszen a legtöbb esetben csak a tehetősebbek voltak képesek megszakítás nélkül folytatni termelőmunkájukat a kertészetekben, vagyis tovább is bevételekhez jutottak, míg az idénymunkások zömének - ahogyan már láttuk - vissza kellett mennie Bulgáriába, bevonulnia a hadseregbe. A húszas évek különösebb megrázkódtatás nélkül teltek el a Baranya megyei és pécsi bolgárok körében, számuk se nem gyarapodott, se nem csökkent. Számukra a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság majdnem három éves megszállása (1918. XI. 16 - 1921. VIII. 21.) szintén nem jelenthetett változást, hiszen politikával sohasem foglalkoztak, nem is volt idejük erre, ezenkívül a szerbekkel - mint mindig - a nyelvi rokonság és közös vallás miatt jól elfértek. Ugyanakkor tovább teljesedett a szociális rétegződés, a húszas évek közepétől pedig kezdetét vette a foglalkozási és kulturális differenciálódás. Az utóbbi kettőt a már letelepedett bolgár kertészek gyerekei, vagyis a második nemzedék indította el. Pécsett csak jóval később lesz bolgár elemi iskola, de Budapesten ilyen már működik. Továbbtanulni azonban csakis a magyar középiskolákban, illetve egyetemeken lehetett. Sok gyerek - habár kiskorától kezdve segített szüleinek a kertészetben - ezt a foglalkozást nem akarta folytatni, tehát továbbtanult magyar középiskolákban és egyetemeken. így nemcsak tökéletesen elsajátítot238

BML Pgm. iratai, 6867/1917. rkp. sz. 07307/1917. III. 17. sz.